Ötvenhét évesen munkanélküli lettem, majd nyugdíjas, és rögtön vállalkozó. A rendszerváltás vesztese és nyertese. Egyszerre. Pénzem alig volt, csak annyi valutám, amennyit egy korábbi külföldi munkából megőriztem. Ebből egy Volkswagen Passat Kombit vettem, ami alapfeltétele volt a leendő vállalkozásomnak. Kerti medencéket építettünk, majd egyre inkább csak eladtunk. Rájöttünk, a versenyképes árakhoz nagyobb nagyságrend kell, ráadásul sok elemet külföldről veszünk. Ésszerűbbnek tűnt, ha egy osztrák kereskedőhöz csatlakozva, az ő beszerzési mennyiségét megnövelve importáljuk a medencéket. Egyre több fémfalast, amit a vevő is össze tud szerelni.
Bejött a számításunk. Olyannyira, hogy már nem az értékesítés, hanem a hiányzó tőke volt a gátló tényező. Hitelt nem kaptunk, egyik pénzügyi befektető vevőnk adott kölcsön, szolid kamatra. Tűzoltásnak jó volt, megoldásnak kevés. Főleg azután, hogy már a Metro áruház is rendelt tőlünk. Sokat. A tőkehiány egyre nyomasztóbb volt, éjjel-nappal törtem a fejem, mit csináljunk. Végül kitaláltam: a Metroval 30 napos fizetési határidőre kötöttem szerződést, az osztrák beszállítóval meg 40 napra. A kettő között volt 10 nap, amíg a szállítást le kellett bonyolítani, a számlát is benyújtani, alkalmazkodva a Metro fizetési rendjéhez. Amikor bejött a teherautó az áruval, már az összes mozgósítható munkatársunk készenlétben állt, hogy gyorsan átrakja a szükséges mennyiséget a saját szállítójárműre. Azonnal útnak indult, vidéki áruházakba is ment.
Működött a kitalált konstrukció. Újabb nagy vevők jelentkeztek. Egy barkácsáruház és egy vele szemben lévő hipermarket. Egyre nagyobb medencéket rendeltek. Alig győztük a tempót. A nagy hajtásban hibáztunk is. Egyik nyárvégén a barkácsáruházban akciósan adtuk a medencéket. A hipermarketben nem. Elfeledkeztünk róluk. Ők viszont észrevették, hogy a szemben lévő áruházban ugyanaz a medence sokkal olcsóbb. Nagyon dühösek lettek, azonnal tárgyalásra hívtak. Tudtam, hogy igazuk van. Minden áruház megköveteli, hogy a legkedvezőbb feltételekkel adjuk nekik az árut. Azonos lehet a többivel, de rosszabb nem. Mi aláírtuk ezt a szerződést. A vevő közölte: vagy azonnal megszakítják velünk a kapcsolatot, vagy fizetünk 5 millió forint kártérítést. Tíz percet adott, hogy döntsünk.
Ennél kurtább tíz percet azóta se éltem meg ! És gyötrelmesebbet sem. A kilencvenes évek végén nekünk sok pénz volt ez az ötmillió. De a vevő is sokat ért. Árbevételünk 30 százaléka tőle érkezett. Fizettünk.
Ezzel szereztük vissza a bizalmát. Abban a drámai 10 percben ugyanis megértettem: sose volt elég pénztőkém, de bizalmi tőkével jól álltam. Bíztak bennem a partnerek. Ez ötmillió forintot megér. Sőt, többet is...