Egyetem alatt egy társasjátékot találtunk ki a barátaimmal. Annyira jónak tartottuk, hogy elhatároztuk, kereskedelmi fogalomba hozzuk. Tudtuk, ismeretlenül, mindenfajta brand nélkül csak akkor van esélyünk a sikerre, ha sokkal szebb lesz, mint amilyenek az akkor kapható játékok voltak. Gyártót kerestünk vagy legalábbis egy olyan szakembert, aki kézzel kifaragja a figurák-formáit, amelyekből utána már nagyüzemben mehet a gyártás. Elképesztő árakkal találkoztunk. Hamar megértettünk, erre nekünk nincs pénzünk.
Ám a kudarc szöget ütött a fejembe: ha a figurák mesterdarabját annyiért készítenék el, mint amennyibe egy 3D nyomtató kerül, akkor inkább vegyünk egy ilyen nyomtatót, aztán onnan lehetne továbblépni. Én eredendően programozó-matematikus vagyok, egy szoftver fejlesztő céget működtettem akkoriban. Barátaim is dolgoztak valahol, így a játékgyártás a hobbink lett volna. Nem lett az…
Amikor megvettük a nyomtatót, kitanultam a digitális szobrászkodást, felkészülve a játékhoz kitalált bábuk elkészítésére. Aztán menet közben rájöttünk, ez még így sem működik elég hatékonyan. A fantasy figurák elkészítése nagy munka, legalább a fegyvereket érdemes lenne meglévőkből lemásolni. Ekkor vettünk egy 3dimenziós szkennert is, hogy a különböző múzeumokban fellelhető fegyvereket ne kelljen nekünk elkészíteni, hanem onnan 3D-ben szkennelve már nyomtatásra alkalmas fájlokat kapnánk. Az előkészítés felpörgött, ám a beszerzéseinknek híre ment. Egyre többen kértek bennünket 3D-s nyomtatásra 3D szkennelésre. Egyre bonyolultabb feladatokat kaptunk. Túl sok 3D-s szkenner, nyomtató akkoriban még nem volt az országban, az igény viszont érzékelhetően nőtt. Annyi volt a munka, hogy alig győztük. Újabb 3D nyomtatókat, szkennereket vettünk. A szoftvercégemmel már nem is foglalkoztam, az új üzlet teljesen magával rántott.
Dönteni kellett. Vagy üzletszerűen belevágunk, vagy abbahagyjuk. Belevágtunk, céget alapítottunk rá.Eladtam a szoftvercégemet, páromat „elcsábítottam” akkori munkahelyéről, s barátaim közül is többen erre váltottak. Ma van 25db 3D nyomtatónk és 4db 3D szkennerünk, van digitális szobrászunk, mérnökünk, grafikusunk, tehát minden olyan szakmából felkészültünk, ami az új üzletághoz kell. Talán csak a marketinget hanyagoltuk el, arra már se időnk, se energiánk nem maradt. Úgy voltunk vele, ha spontán ennyi munka beesik, akkor ezzel még várhatunk egy kicsit. A cég neve Basiliskus lett. Ez egy mitológiai lény, amely a legenda szerint mindent kővé változtat a tekintetével. Mi meg azt mondjuk, bármiből tudunk 3D szobrot csinálni, amire csak ránézünk!
Hogy a társasjátékunkkal mi lett? Semmi. A fiókban pihen. Ezt az álmot még nem valósítottuk meg, ám egy sokkal nagyobb dolgot igen. Olyat, amiről nem is álmodtunk!