Húsz éve ismerek egy távol-keleti üzletasszonyt, felnézek rá. Sokat elért, célirányos, határozott stílust képvisel. Európai mércével mérve talán túl határozottat is. Én ezt megszoktam, értékelem: mindig világosan fogalmazott, soha nem volt félreértés köztünk, pedig más kultúrát, más stílust képviseltünk. Megkedveltük egymást. Így amikor már nem volt aktív – a testvérei vitték tovább a vállalkozásukat –, akkor is kapcsolatban maradtunk. Amikor turistaként Budapestre jött, előre jelezte, s azt is megjelölte, mikor, hol találkozzunk. Igen, ilyen határozottan. Mi éppen akkor indultunk volna üzleti útra külföldre, de inkább későbbre halasztottuk.
Minden pontosan úgy történt, ahogy ő akarta. Akkor találkoztunk, amikor mondta. S amikor a mi cégünket is szemügyre akarta venni, bevittem a vállalathoz. Nem tudtam, hogy „tervei” vannak velünk, tetszett az érdeklődése. Aztán kiderült: fejébe vette, hogy testvéreivel összehoz bennünket, egy közös vállalkozásra. A két évtizedes ismeretség alapján meggyőződött arról, hogy mi jó partnerek lennénk. Tudtam, hogy már nem ő dönt, de már az ötlet felvetése is óriási elismerésnek számított!
Nemsokára kaptunk egy emailt, amelyben testvérei jelezték, eljönnének hozzánk. Azonnal nekiálltam a szervezésnek, szállodát keresni, autót foglalni… Nem telt el 10 óra sem az email érkezése után, már jött egy dörgedelmes levél a „barátnőmtől”, hogy nem válaszoltam az emailre. Értette, hogy én már egy elrendezett programot akartam másnap küldeni, de ez a második lépés. Az első az azonnali válasz. Nem pár óra múlva, azonnal! Azóta már megtapasztaltam, hogy fivérei – a tajvani Allion Csoport vezetői – nagyon elfoglaltak, ezért gyorsan döntenek, azonnal reagálnak mindenre. Ez a stílusuk, ezt várják el partnereiktől is. Nővérük erre akart figyelmeztetni, hogy már az első benyomás tökéletes legyen. Ez meghatározó lehet! A tajvani cégnek akkor már az USA-ban, Kínában, Japánban, Dél-Koreában is voltak irodái, az európai terjeszkedésen gondolkodtak. Több ország is szóba jött, Magyarország nem volt köztük. Ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy testvérei találkozzanak velünk.
Találkoztunk. Három napig tárgyaltunk, a negyedik napon mellettünk döntöttek, két nap kellett még a részletek kidolgozására. Közös céget alapítottunk. Fénysebességgel zajlott az egész. Lenyűgözött a tempó, a munkastílusuk. Célirányosak, tisztelik a teljesítményt, nem bírják a kifogásokat. Több mint két éve dolgozunk már együtt, de én azóta is tanulom az „új rendet”. Nem ebben nőttem fel, néha idegen is, de elismerésre méltó. Rájöttem, mitől sikeresek a távol-keleti gazdaságok. Ha megértjük gondolkodásukat, tiszteljük kultúrájukat, alkalmazkodunk, élmény a közös munka. És eredményes.