Ingatlanokat üzemeltetünk, bérbe adunk, de valójában emberekkel foglalkozunk. Ha szót értünk, boldogok vagyunk -álljon most itt három történet erről.
Perbeszéd helyett párbeszéd – ezt a feliratot láttam egy bírósági tárgyalóterem előtt. Akkor éppen megnyertünk egy pert. Sajnos. Egy határozott időtartamú szerződést a bérlőnk 2 hónap után azonnali hatállyal felmondott avval az indokkal, hogy az iroda nem alkalmas az általa végzett tevékenységre. Mi ezt vitattuk, az ügyből per lett. Megnyertük. Sajnáltuk, mert ennek nem kellett volna így történnie. Ha a bérlő szól, hogy gondja van, akkor elkezdjük hirdetni az ingatlant. És ha találunk rá új bérlőt, akkor a régi szerződést közös megegyezéssel megszüntetjük. Ez mindenkinek a legjobb. Bérbeadóként nem egy bizonytalan bérlővel kell számolnunk, míg a bérlő örül, hogy a szerződésből kiszállhat. De ehhez beszélnünk kell egymással. Őszintén. Jelen esetben a volt bérlőnknek nemcsak a szerződésben vállalt bérleti díjat kellett megfizetnie, hanem a bírósági ügy költségeit is.
Ugye egyértelmű, hogy a külföldi partnerekkel „külföldiül” kell levelezni, beszélni? Még ha nem is az ő anyanyelvén, de legalább angolul vagy németül. Nos, erre a mi nagy szolgáltatóink még nem jöttek rá. Ékes magyar szóval írják meg a fontos változásokról tájékoztató leveleiket mindenkinek. Aztán, ha mégse kapják meg a számlák ellenértékét, elegánsan kikapcsolják szolgáltatásukat. Egyik külföldi barátunkkal pont ez történt. Egyik nap zacskóval a kezében jelent meg nálunk. Elkerekedett szemekkel néztem rá, hogy mit akar. Kiderült, hogy nincs nála áram, és megkért, hogy a hűtőjében tárolt élelmiszereket hadd rakja be a miénkbe. Ja, és dolgozni se tud, amíg ez a probléma meg nem oldódik, így szinte beköltözött hozzánk. A szolgáltató szerint hátraléka keletkezett, barátunk szerint mindent kifizettek. A visszakapcsoláshoz természetesen személyesen kellett megjelennie az ügyfélszolgálaton. Díszkíséretként mentünk vele, hogy tolmácsoljunk. Az ügyfélszolgálaton kiderült, mi a baj: új számlaszámra kell utalni, amit ők meg is írtak mindenkinek. Magyarul. A külföldiek ezt nem értették, ők a régi számlaszámra utaltak. Onnan nem kapták vissza a pénzt, így nem is tudhatták, váltani kellene. Megoldottuk e problémát. Sőt! Azóta átvettük a lakásuk üzemeltetését is. Mi értjük egymás nyelvét.
Jöjjön még egy apró történet! A cégnél alkalmazunk olyan embereket, akik már régóta állás nélkül voltak, vagy már nyugdíjasok. Egyikük tavaly karácsonykor levelet írt nekünk. Megköszönte, hogy dolgozhat. Azóta hasznos, fontos embernek érzi magát. Mi ugyanezt éreztük. Egy levél – a kommunikáció – megszépítette a mi ünnepünket is.