Már évek óta az E.ON-nál dolgoztam, amikor 2006-ban kaptam egy remek lehetőséget, miszerint három évre Németországba mehetek dolgozni a vállalat központjába. A feleségemmel a kisfiam születését vártuk, így megbeszéltük és izgalommal vágtunk bele közösen a müncheni kalandba.
Két éve sem voltunk még ott, amikor váratlanul bejelentették: átszervezik a vállalatot, a pozícióm megszűnik. Nem kell aggódni, mondták, még előre is léphetek, mindössze egy meglehetősen „kemény” kiválasztási folyamat vár rám. Soha nem szaladtam el a kihívások elől, bevállaltam.
Kiderült, hogy két napon keresztül interjúztatnak és auditálnak majd, többek között pszichológusok és a vállalat igazgatóságának vezetői mérik fel, hogy mire vagyok képes. Aztán az is világossá vált, hogy ez egy „up or out” lehetőség, azaz vagy megfelelek és előléptetnek, vagy nem lesz munkám. Jött az újabb hír: 15 jelölt van, jó esetben hárman lehetünk sikeresek. Majd szóltak, hogy mégsem angolul zajlik majd a megmérettetés, hanem németül. Azt már rezzenéstelen arccal vettem tudomásul amikor kiderült, hogy a pályázók közül rajtam kívül amúgy mindenki német anyanyelvű.
Kockázatvállaló alkat vagyok, bízom magamban, motivált ez a helyzet. Alea iacta est, a kocka el volt vetve, nem fordulhattam vissza. Nem is akartam.
Az interjú Hamburgban volt, az E.ON patinás vendégházában. Ez egy tetszetős villaépület, Schöne Aussicht, azaz szép kilátás a neve. Ez magával ragadott, jó ómennek találtam. Miközben a többieket hallgatták meg, megláttam az E.ON alapítójának tekinthető vállalat legelső, 1900-ban kibocsátott részvényét. Nagy hatással volt rám, akkor érintett meg ennek a vállalatnak az évszázados múltja, a történelme, a folyamatos építkezése és az ezzel járó felelősség. Lefotóztam a részvényt, azóta is magamnál hordom.
Az interjúsorozat végén megkaptam az állást.
Egy év múlva lejárt a hároméves kiküldetés, döntenem kellett: maradok vagy hazajövök? Nemzetközi karriert építek az E.ON központban vagy a tapasztalataimmal itthon segítem további sikerekhez a vállalatot? Hazajöttem, ide húzott a szívem. Kilenc évvel később első magyarként az E.ON Hungária vezérigazgatója lettem.
Kinevezésem után egy kiváló szakemberekből álló, dinamikus csapatot építettem magam köré. Gondoltam egy nagyot, és elvittem őket a Schöne Aussicht-ba, a szép kilátásba, hogy megmutassam nekik az én E.ON gyökereimet: a villát, a részvényt, az évszázados múltat, hogy mi köti össze Hamburgot Budapesttel. A múltat a jelennel és a jövővel. Akkor és ott fogalmaztuk meg, hogy milyen elvek mentén, milyen vállalatot akarunk közösen építeni, hogy értéket teremtsünk ügyfeleink, munkatársaink és a magyar gazdaság számára. Azóta is minden nap ezért dolgozunk.