Hónapok óta nem hagyott nyugodni az a bizonyos belső hang, hogy vállalkozást alapítsak. Legalább nyolcszor megírtam a felmondást, majd összetéptem. Féltem a bizonytalanságtól és szerettem azt a fejvadász céget, ahol dolgoztam. Semmi sem késztetett váltásra, „csak” az a bizonyos belső hang.
Egyik nap a Millenáris Parkban sétáltam, telefonon épp a dilemmámat meséltem, mikor lenéztem, s tízezer forint hevert a lábaim előtt. Ez volt az én jelem, az üzenettel: ha így teremtek pénzt, akkor mi tart vissza? Abban a pillanatban döntöttem: felmondok. Az irodában még körbe kérdeztem, nem vesztett-e el valaki 10 ezer forintot. Nem volt jelentkező, ellenben az ügyvezető írt: nagyon büszke arra, hogy velem dolgozhat. Épp, hogy döntöttem, máris jött a visszatartás. A szívemet fájdította. Itt találtam rá arra a hivatásra, ami ízig-vérig én vagyok. Korábban beszerzésen dolgoztam hosszú évekig. Több mint 100 önéletrajz elküldése után tőlük kaptam lehetőséget a karrier váltásra. Konkrétan: egy nagy projekt elnyerése miatt először csak fix 3 hónapra, aztán korlátlan időre. Elhitték, hogy akarom, még fele annyi keresetért is, juniorként újraindulva. És én szárnyaltam.
Másnap mégis egy üveg borral és könnyes szemmel léptem be az ügyvezetőhöz. Követnem kellett a szívem hangját. Hat havi versenytilalmat kaptam – s tudtam, ennyi idő alatt minden tartalékomat fel fogom élni.
Pontosan emlékszem a napra: 2018. március 12-én járt le a féléves moratórium. 200 ezer Ft tartalékom maradt és a barátaim, a családom, hogy segítenek, ha úgy adódna. Se üzleti tervem, se elképzelésem nem volt, hogy ki lesz az első megbízóm, a hitem és a bizonyosságom viszont mindennél erősebb volt, hogy ez az én irányom. Két nappal később egy ügyvezető-kereséshez kértek fel, egyik ismerősöm ajánlása útján. Rajtam kívül két nagy multi fejvadász cég vett részt a projektben. Csodaként éltem meg, hogy „szabadságom” 2. napján, vállalkozóként, ez megtörténik velem. Azt még inkább, hogy az én jelöltem lett a befutó. Ügyfelem még ma sem sejti igazán, hogy első megbízóként, első bevételi forrásként milyen sokat jelentett ez akkoriban és most is nekem. Elindult a vállalkozásom!
Év végén egy márkházi pálinkával mondtam köszönetet a tulajdonosnak. Forgatta az üveget, majd megkérdezte: mit kell tudni erről a pálinkáról? Nem ismerte. Elmeséltem neki, hogy a szülőhelyem a 250 fős zsákfalu, Márkháza, a Cserhát és a Mátra határán. Szívemhez nagyon közel áll és jó a pálinkája!
Fél év múlva jött hír: új tulajdonosa van a márkházi pálinkának. Az én első megbízóm, az én ügyfelem volt az! Addig is, és azóta is hiszek a sorsszerűségben és az üzeneteket hordozó jelekben.