A 2016-os év az addigi szakmai életem legnagyobb fordulópontját hozta, pedig 2013-ban, amikor kineveztek adó- és pénzügyi államtitkárrá, magam sem gondoltam volna, hogy nem az lesz szakmai pályafutásom legnagyobb kihívása. Államtitkárként a hazai adórendszer és bankrendszer nagy horderejű változásait kellett menedzselni, ezért rendszeresen tárgyaltam multinacionális vállalatok vezetőivel. Így kerültem kapcsolatba Bogsch Erikkel, a Richter akkori vezérigazgatójával is, akivel a cég átcserélhető kötvényei kapcsán dolgoztunk együtt. 2015-ben, államtitkári feladataim befejezése után tanácsadóként dolgoztam. Éppen munka közben voltam Párizsban, amikor megcsörrent a telefonom. Bogsch Erik hívott azzal, hogy a szervezet és a stratégia megújulásában számítana rám a Richternél.
Óriási megtiszteltetés volt ez a felkérés, ám az első gondolatom mégis az volt, hogy gazdasági szakemberként tényleg én vagyok a legalkalmasabb egy gyógyszercég stratégiai irányainak kijelölésére és gyakorlatba ültetésére? Hosszas dilemma és éjszakákba nyúló töprengés követte a hívást. Hezitálásom fő oka az volt, hogy ebben a rendkívül komplex és innovatív iparágban semmilyen tapasztalatom nem volt, és nem szakmabeliként ilyen feladatot elvállalni finoman fogalmazva is ijesztőnek tűnt számomra. A végső döntést azonban nem a sok töprengés, hanem egy film érlelte meg bennem. Akkor akadtam rá ugyanis az alapító, Richter Gedeon életéről szóló, Nem tűntem el című filmre.
Richter Gedeon egy különösen kiszámíthatatlan és embert próbáló korban élt és alkotott. Újító ember lévén azonban rendületlenül hitt a munka, a folyamatos kutatás, fejlesztés és az innováció erejében, üzletemberként pedig a tisztességes versenyben, a munkatársak megbecsülésében és a magyar szellemben. Példája, alázata rendkívül inspirálóan hatott rám, történetének ma is aktuális üzenete van számunkra. A film után már nem volt több kérdés, kétség bennem. Igent mondtam. Így kerültem 2016-ban hazánk legnagyobb gyógyszeripari cégéhez és lettem először stratégiai igazgató, majd 2017. november 1-től vezérigazgató. Ma már tapasztalatból mondhatom, hogy egy hazai központú gyógyszeripari multi vezetése a legszebb kihívás, ami persze, folyamatos tanulással is jár. A szakmai múltam során gyűjtött gazdasági-pénzügyi tudást, illetve a befektetői kapcsolattartás területén szerzett tapasztalataimat tudtam már a kezdetektől fogva kamatoztatni, ami egy tőzsdén jegyzett vállalat esetében kimondottan hasznosnak bizonyult. A mindennapi munkámhoz elengedhetetlen gyógyszeripari szaktudást pedig bár rohamtempóban kellett megszereznem, de remek kollégáim segítségének hála, ez sem volt lehetetlen.