Azokban az időkben az egyik legnagyobb kihívásunk volt a tatabányai gyárunk egyik újonnan bevezettet mérőszámának feljavítása. Ez az úgynevezett TLT, vagyis a megrendeléseink sztenderd szállítási időhöz viszonyított teljesítése. A cél 90 % volt, miközben a legjobb napjainkban is csak a 70 %-ot nyaldostuk. Óriási nyomás nehezedett ránk az értékesítők részéről és a dániai központból is, nem beszélve az erkölcsi deficitről, hiszen a Grundfos néhány gyára már stabilan hozta a célértéket.
Számtalan analízis, kimutatás, pareto elemzés nyomán különböző megoldási ötletek és stratégiák születtek. Közben rendszeresen konzultáltam az ellátási lánc legnagyobb helyi szakértőivel, de igazi tartós javulást nem értünk el. Zoli akkoriban az ellátási lánc egyik fiatal és tehetséges „megmondóembere” volt, a TLT téma igazi szakértője. Naponta több száz megrendelést elemzett, a hiba okait kategorizálva szolgáltatta az adatokat és javaslatokat a megoldáshoz szükséges lépésekre.
Én, hűen a struktúra által rám testált szerepemhez, türelmetlenül vontam kérdőre a termeléstervezői csapatot a várva várt javulás elmaradása miatt. Minden nap ugyanazok a hibák, ugyanazok a kifogások jöttek válaszul… Fogyott a türelem és a levegő, a napi termelési megbeszélések vitába fulladtak.
Az egyik ilyen megbeszélésre Zoli egy TED-es alapossággal összeállított prezentációval állt elő, amit szerintem főleg nekem szánt. Minden benne volt, tökéletes logikai levezetéssel, amit tudnunk kell a sikertelenségünk okairól, Sorolta, hogy milyen adottságok és problémák sújtanak minket… És a prezentáció végén kimondta azt a mondatot, amit azóta is sokszor emlegetek neki: „mindezen adottságok miatt a tatabányai gyárban SOHA nem lesz 90% felett a TLT”.
Minden önismereti, ezoterikus és menedzseri kézikönyv első oldalain szerepel, hogy először a fejekben kell a célt elfogadni… Úgy tűnt, a probléma gyökere a TLT kihívás esetében is a fejekben volt…
Formabontó megoldás jutott eszembe: mivel Zolinak voltak vezetői ambíciói és a tehetségprogramunknak is részese volt, kineveztem a tervezői csapat élére. Fő feladataként és személyes célként pedig a TLT 90% fölé javítását tűztem ki. Biztos voltam abban, hogy erre szakmailag ő a tökéletes személy és biztos voltam abban is, hogy rövid időn belül el fogja hinni, hogy meg lehet csinálni, hiszen így már „muszáj” lesz neki elhinnie. Innen pedig már csak egy kis lépés, hogy a tervezői csapat is elhiggye…
Így is lett. Néhány álmatlan éjszaka után heteken belül javulni kezdett a TLT. Közösen ünnepeltük az első 90% feletti hetet, majd 98% környékére állt be a teljesítés. Zoli az óta termelésvezetőként dolgozik. Rendszeresen felidézem neki azt az emlékezetes mondatát…