Jelenlegi hely

Rögtönzött céghangulat a sofőrnek nézett főnöktől

Dr. Csima Gyula, a P-Development Kft. ügyvezető igazgatója
Dr. Csima Gyula, a P-Development Kft. ügyvezető igazgatója
„Azonnal belém bújt a kisördög, hogy milyen jó vicc kerekedik majd ebből!"

 

Elég fiatalon, 34 évesen lettem ügyvezető a kecskeméti P-Development logisztikai kft-nél, a szakmában a térség legnagyobb tisztán magyar tulajdonú vállalatánál. Utóbbi azért nagy szó, mert a Mercedes miatt nagyhírű nemzetközi konkurencia vetette meg a lábát a városban és környékén.

Alapvetően közvetlen ember vagyok. A munkatársakkal, ha csak lehet, tegeződöm – még az idősebb dolgozókkal is törekszem erre, persze a kellő tisztelet megtartásával. Ez a habitusom abban az időszakban hálálta meg igazán önmagát, amikor szinte minden területen nagyon nehéz volt munkaerőt találni az országban. A mi szakmánkat – benne főként a sofőröket – kiemelten is érintette ez a helyzet, ezért igyekeztünk a meglévő kollégákat az átlagosnál is jobban megbecsülni. Ha az ember kialakít egy közvetlen stílust, a dolgozók úgy érzik, hogy bármikor számíthatnak rá. Ha problémájuk van, feljönnek beszélni velem, ami néha ugyan plusz teherrel jár, de megéri! Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindent szabad.  Ha valami nem úgy megy, akkor azért odacsapok az asztalra is. A kölcsönös jó viszonyba azonban még a viccelődés is bőven belefér, ha mindenki tudja a dolgát, és a tisztelet oda-vissza töretlen.

Történt egyszer, hogy egy nyári reggelen kicsit lazább öltözetben mentem be dolgozni, mert családi elfoglaltság miatt rövid napot terveztem. Kezdésnek egy tehergépjármű-vezetőt vártam állásinterjúra. Beléptem az épületbe, pólóban, farmerben, tornacipőben szökelltem fel a lépcsőn. Ott éppen összetalálkoztam a jelentkezővel. Látva az érkező laza, fiatal srácot, mindjárt meg is szólított. elmondta, hogy állásinterjúra érkezett, és dr. Csima Gyulát keresi. „Te is sofőr vagy, mi?” – váltott haverkodósra. Kérdezte, hogy milyen itt a munkahely, milyenek a körülmények. Mosolyogtam magamban, elkezdtem vele beszélgetni – szeretem az ilyen faramuci helyzeteket… Azonnal belém bújt a kisördög, hogy milyen jó vicc kerekedik majd ebből. Gondoltam, jót nevetünk a végén, amikor kiderül, hogy az ügyvezetővel próbált bizalmaskodni. Biztos voltam abban is, hogy utólag sem fogja megalázónak érezni a szituációt. És majd együtt nevetünk…

Iszik egy kávét – mondta –, aztán feljön az ügyvezetőhöz. Mondtam, hogy oké, itt és itt találja. Beültették a tárgyalóba. Pár percre rá beléptem én is. Úgy meghökkent, hogy alig tudtam megnyugtatni a sűrű bocsánatkérések között. Mondtam, hogy semmi baj, nem ez alapján szoktam megítélni a munkatársakat. Persze, felvettük, minden rendben volt nála.

Legalább egy „gyorstalpaló” ízelítőt is kapott a munkahelyi légkörből, amelyben bármilyen fura helyzetet könnyen nevetéssé tudunk fordítani. És ez igen jót tesz a közhangulatnak.