Jelenlegi hely

Retúrjegy nincs

Fábián Ágnes, a Henkel Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója
Fábián Ágnes, 365 üzleti történet, Henkel
„Néha még ahhoz is bátorság kell, hogy öntudatosan, de szerényen jelezzük, komoly teljesítményt tettünk le az asztalra”

 

„Na de mi lesz a karrierjével?” – kérdezte döbbenten az akkori régiós elnök, amikor bejelentettem neki, gyermeket várok. Látszott rajta, erre nagyon nem számított. „Ugye tudja, hogy nincs retúrjegy!” – hangzott a kissé félelmetes folytatás. De nem ijedtem meg. Akkor negyvenéves voltam, a baba már a pocakomban, egy nagyon tudatos döntés eredményeként.

Kilenc éve dolgoztam már kelet-európai értékesítési igazgatóként. Rengeteget utaztam, sokat letettem az asztalra, szakmailag elismertek. Ilyen múlttal kizárt dolog, hogy ne találnék munkát máshol, ha arra lenne szükség. És azt is tudtam, egy nemzetközi cégnél állandó a változás, mire szükségem lesz rá, adódhat cégen belül is új lehetőség. Az első fiam már nagy volt, úgy éreztem, itt az ideje a második gyereknek.

Tehát egy percig sem okozott fejfájást, hogy nem lesz retúrjegyem, azaz nem térhetek vissza akkori pozíciómba. Szerettem azt a munkát, de ideje volt váltani. Szülés után voltam éppen, még a kórházban, amikor felhívott ugyanez a kelet-európai régiós elnök, s elmondta, készíti a következő stratégiai tervet, ahol velem is számolni szeretne. Magyarországon a Ragasztás Technológiák üzletágához kerestek vezetőt. Rám gondolt. Tudtam, hogy ez forgalmi szempontból kisebb felelősség, mint a korábbi munkám, de Bécs helyett itthon dolgozhatom. Elvállaltam azzal a feltétellel, hogy a kisfiammal másfél évig otthon maradhatok. Megegyeztünk. Az átmeneti időben egy osztrák kollégám a saját munkája mellett vezette a magyar üzletágat is.

Korábban mindig értékesítő voltam, azaz specialista. Egy üzletág vezetése generalista tudást igényel, amihez sokat kellett tanulnom a marketing, logisztika, kontrolling, HR-területről is. Hat-hét hónap múlva újra megcsörrent a telefon: újabb ajánlatot kaptam. Az üzletág irányítása mellé felkínálták a Henkel Magyarország ügyvezetését is. Boldogan vállaltam, hiszen ez a feladat az összes üzletág és a két gyár ügyvezetői koordinációját jelenti, a funkcionális területekkel együtt. Amikor megkérdeztem, mit várnak tőlem ebben a pozícióban, az elnök azt válaszolta: „pozícionáljam oda a Henkel Magyarországot, ahol a vállalatnak lennie kell.” És még hozzátette: ismerik addigi munkámat, értékrendemet, ha aszerint dolgozom, ők is, én is elégedettek lehetünk.

Itt tartunk most. Kiderült, retúrjegy nélkül is lehet boldogulni. Nincs bennem rossz érzés, de megtanultam, nőként sokszor többet kell bizonyítani, mint férfiként. És néha még ahhoz is bátorság kell, hogy öntudatosan, de szerényen jelezzük, komoly teljesítményt tettünk le az asztalra. Ennek van értéke. Ám hangsúlyoznám: nőként előbb kell a teljesítmény, csak utána van esély egy fontos cél elérésére. Férfiaknál néha az ígérvény is elég.