2012 tavaszán kerültem a jelenlegi céghez. Sok éve veszteséges volt – egészen pontosan a 2001-es megalakulása óta. „Gatyába” kellett ráznom az ügyeket. Érthető volt, hogy a tulajdonosok új vezetőt neveztek ki, és az is, hogy kezdetben szoros felügyelettel működtem.
Azon az őszön a németországi központban jártam, ahol beszámoltam az első tapasztalataimról, és meghallgattam, mi minden történik a cégcsoportnál. Az egyik leányvállalatnál folyó fejlesztésnél azonnal jeleztem, hogy abban mi is látunk fantáziát. Kinti főnököm csak legyintett: ez nem való Magyarországra, foglalkozzunk inkább a meglévő termékekkel, meglévő ügyfelekkel. Ezzel részéről az ügy le is volt zárva. Különösebben nem zavart, hogy nem hittek nekem, mert bíztam a csapatban és a szakértelmünkben. Tudtam, korábban jó néhány piaci akció félrement nálunk, nem akarnak kockáztatni, s még olyan sokat nem is tettem le az asztalra, hogy hitele legyen a szavamnak.
2013 tavaszán újra a központban jártam, akkor már egy jól sikerült, végre nyereséges év után. Ismét szóba került az a bizonyos termék, és én ismét kiálltam mellette. Még mindig nem vettek teljesen komolyan, de nem is utasítottak el. Azon a nyáron már nálunk volt egy minta – egy különleges és praktikus eszköz, ami sokoldalúan használható a karbantartásnál –, amit egy nagy nemzetközi cég magyar egységének mutattunk be. Azonnal felismerték, hogy ez egy különleges, hasznos újdonság. Megrendelték. A teljes képhez tartozik, hogy ezt a multit már régóta próbáltuk „megszerezni”, de a konkurenseinknek bebetonozott helyük volt náluk. Ezzel a termékkel „rést” ütöttünk a falon… Éppen akkor érkezett meg az aláírt adásvételi szerződés, amikor a központunkból az igazgatóság egyik tagja nálunk volt. Megnézte, hol tartunk. Ezzel az értékesítéssel mi lettünk a fejlesztést végző leányvállalat első vevői. És nem mellékesen, addigi másfél havi bevételünket hozta ez az egyetlen akció…
Ettől fogva megváltozott a megítélésünk. A szoros kontroll lazult, és némi túlzással, azt csinálunk, amit akarunk. Persze, ez a nagy szabadság csak addig tarthat, amíg hozzuk a tervezett számokat, s legfőképpen, amíg nyereségesek vagyunk.
Ezért is ijedtem meg, amikor megjelent a koronavírus járvány…. Mit fogunk mi csinálni, amikor partnereink 30 százaléka hetekre, hónapokra leáll, tehát nem vesz újabb eszközöket sem? Bajban ismerszik meg, ki mire képes… Beindult a kreativitás gépezete, és olyan új területekről – például a munkavédelem – szereztünk megrendeléseket, amelyek ázsiója a járvány idején különösen megnőtt. Így áprilisban, a járvánnyal leginkább sokkolt hónapban, 115 százalékra hoztuk a tervet. Fellélegeztünk. Az első váratlan akadályt vettünk. A szabadság megmaradt. Sőt…!