Nagy értékű, bonyolult beruházás pénzügyi lebonyolításában segítettünk egyik ügyfelünknek. Elégedett volt, és ezt sokszor el is mondta. Szinte nekünk tulajdonította, hogy a projekt flottul megvalósult. Bár ez túlzás volt, de azért jól esett a dicséret.
Amikor már sokadszor köszönte meg a munkánkat, felvetettük: nem mondaná el ezt másoknak is? Nincs jobb reklám egy elégedett ügyfélnél, ráadásul nemcsak hatékony, de költségtakarékos megoldás lehet. Ügyfelünk azonnal igent mondott. Miért ne ajánlana minket, ha egyszer tényleg rendben ment minden? Azt hittük, majd levelet ír, vagy a mi levelünkben hivatkozhatunk rá, amit esetleg ő még megerősít. Nem, ő a személyes támogatást választotta.
Remek, ilyen segítségre nem is számítottunk, hiszen tudtuk róla, éjjel-nappal dolgozik az immár sokmilliárdos vállalkozásában. A nulláról építette fel, ezért nagyon megbecsüli, és óvja az eredményeket. És mégis! Időt szán ránk, és eljön… Örültünk. A Dél-Dunántúlt céloztuk meg, ott voltak reménybeli ügyfeleink. Azt mondta, jó, de ő 6-ig dolgozik, tehát csak utána indulhatunk. Ez a segítség nem a munkájának a része, hanem „szabadidős” tevékenység, tehát csak a munkaidő után ér rá erre. Így még nagyobb áldozatnak éreztük segítségét. Este fél 9 körül értünk a megjelölt étterembe – üzleti vacsorára hívtunk meg néhány helyi vállalkozót –, ahol nagyjából éjfélig beszélgettünk, s ahol ő hosszan elmondta, miért célszerű velünk dolgozni. Beszélt vállalkozásáról, terveiről, a segítségünkkel is megvalósult beruházásról. Érezhető volt, sokra becsüli a megbízható, pontos munkát.
Kimerítő nap volt. Elégedetten, bár fáradtan, kicsit kókadtan vezettem vissza. Én már szinte csak az alvásra tudtam gondolni. Éjjel-hajnalban 2 óra körül értünk vissza. Kérdeztem, hova vigyem. Hova? Hát a vállalathoz! – hangzott a meglepő válasz. Mindjárt kezdődik az első műszak, addigra úgyis ott kellene lennie. Két-három óráért nem érdemes lefeküdni. És a fiai is a cégnél dolgoznak, neki kell őket bevinni a vállalathoz! Ő a példamutatásban hitt, s aszerint is élt, dolgozott. Nemcsak beszélt a munkáról, de csinálta is. Nemcsak ígérte a segítséget, de a legfárasztóbb, ámde leghatékonyabb módját választotta. Időt, energiát nem sajnált ettől. Én mindig ilyennek képzeltem el a protestáns etikai magatartást.
Ha sikeres magyar vállalkozókról hallok, akik saját erejükből messzire jutottak, nekem mindig ő jut eszembe. Ő, aki az önmenedzselés helyett is inkább dolgozik. Kicsit megszállottan, de célirányosan, kitartóan. Ő tényleg értéket teremt, gyarapít. Nemcsak magát, másokat is. Ez is hozzátartozik életszemléletéhez: csak teljesítménnyel lehet valóságos eredményeket elérni. Minden más csak önámítás.