Szerencsés embernek tartom magam. Elégedett vagyok, boldog. Azt azonban legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer majd egy japán étterem tulajdonosa leszek. Hogyan is tehettem volna, hiszen egy nyírségi szegény családból származtam, sokáig azt se tudtam, milyen a japán étel, a japán kultúra, és halat sose ettem. Több mint húsz évvel ezelőtt életem új fordulatot vett. Egy jobb élet reményében, az éjszaka kellős közepén elindultam Budapestre, pénz és perspektíva nélkül.
Sok megpróbáltatás után, élettársammal elindítottunk egy vállalkozást, mely növényvédőszert gyártott és forgalmazott. Jó ment az üzlet, de éjjel-nappal dolgoztunk. Rendszeresen jártunk a Sushi Sei japán étterembe – másik helyen volt, és látszott, kezd lepusztulni, pedig jobb sorsra volt érdemes. Itt találkoztam először a japán gasztronómiával. A dél-koreai tulajdonost, Hahn sant több mint 10 éve ismertük már, amikor egyik alkalommal előhozakodott azzal, hogy vegyük meg a barátommal az éttermet, mert belefáradt. Akkor már 86 éves volt. Ki sem látszunk a munkából, nincs energiánk már másra… – hárítottunk el az ajánlatot.
De ő nem hagyta annyiban. Azt mondta, hogy ha valaki ezt fel tudja virágoztatni, az az Irma. Először én is hárítottam. Ott a kislányom, rá is több idő kellene… Emellett még ott a mindennapi munka is. Ő azonban kitartó volt. Két év után rábólintottunk. Tudtam, hogy a Sushi Sei étteremben van a legjobb japán séf – a másik tulajdonos –, aki az itt élő japánok között nagy tiszteletnek örvend. Beindult a fantáziám, mi mindent lehetne még csinálni. Például egy másik, jobb helyre költözni.
Így amikor igent mondtunk, tudtam: ezt én fogom megcsinálni! Az üzlet megköttetett, aminek már több mint három éve és elkezdődött egy fantasztikus utazás, rengeteg kihívással. Egy olyan helyet szerettem volna létrehozni, ami minden porcikájában tükrözi az autentikus japán gasztronómiát és azt sugallja a vendégnek, hogy a legjobb helyen van. Sok álmatlan éjszakán tépelődtem, hogy miben tudnánk még fejlődni ahhoz, hogy az étterem elismert legyen nemcsak az ázsiai, de a magyar közönség számára is.
Kusumoto san irányításával a fantasztikus csapatnak és rengeteg munkának köszönhetően, a vendégek lassan ideszoktak, megszerettek minket. Pedig a nyitáskor úgy éreztem, hogy minden összeesküdött ellenünk. A Bécsi utat éppen felújították, az utca fel volt bontva, nemhogy autóval nem lehetett megközelíteni bennünket, de gyalog is csak nagy nehézségek árán. Kemény időszak volt! Túléltük! Remélem, hogy Hahn san fentről is figyeli lépéseim, és büszke rám. Az élet nagy ajándéka, nagy meglepetése ez az étterem! Szinte fanatikusan imádom. Ez lett a második otthonom.