Még a kilencvenes években, „dizájner koromban” egy belsőépítészeti perforáltlemez termékrendszerem (Perfetti) portfóliójának fejlesztésénél úgy gondoltam, hogy a piaci stratégiámban szükségem lenne a falburkolat.hu kulcsdomainre. Rákerestem, és meglepve láttam, hogy a név a Henkel tulajdonában van. Addig még nem volt dolgom multival, nem is tudtam, hogy kit keressek ezügyben, de szerencsére volt ismerősöm, aki ott dolgozott. Össze is kapcsolt az illetékessel, akitől megkérdeztem, hogy miért van szükségük erre a domainre, amikor nincs is ilyen termékük? Az illető elmondta, hogy valóban, nekik mindössze kapcsolódó termékük (például csemperagasztójuk) van, és lehet, hogy ez így, a falburkolat.hu domainnel összenézve nem túl logikus, de semmi pénzért nem kívánják átadni, mert ez náluk abszolút elfér, ez a policy, bocs...
Megköszöntem a tájékoztatást, de nem hagyott nyugodni a dolog.
Eszembe jutott egy régebben olvasott történet arról, hogy a japánok anno meg akartak venni az amerikaiaktól egy speciális, tengeralattjárókhoz fejlesztett radarrendszert, de nem adták el nekik azért, mert hadászati stratégiai eszköznek számított. A japánok erre megnézték, hogy mi az a dolog, ami feltétlenül kell még a tengeralattjárókhoz, de nem minősül stratégiainak. Találtak is valami jelentéktelen facsigát, ami talán mentőövek felfüggesztésére szolgált – mindössze egyetlen kis cég gyártotta az államokban, mert nem volt nagy igény rá. Ezt a céget hipp-hopp megvették, és leállították a gyártást. Így hiány keletkezett. Mivel a facsiga biztonsági jellegű előírás volt, hirtelen elkezdtek feltorlódni a tengeralattjáró-átadások, leállt a gyártás, és az említett radarrendszert gyártó cég csődbement. Ekkor a japánok magát a csődbement céget vették meg, szőröstül-bőröstül-radarostul. (A japán „go” játék logikája…)
Bár nyilván kisebb kaliberben utaztam, mégis láttam az esetemben némi analógiát, ezért keresgélni kezdtem egy hasonló kerülőutat. Böngészni kezdtem a netet, és nini, kisvártatva azt láttam, hogy a faragaszto.hu és tapetaragaszto.hu domainek nincsenek levédve, bár tudtam, hogy ezek akkoriban ténylegesen a Henkel vezető termékek voltak. Lefoglaltam gyorsan ezt a két nevet – mindössze ötezer forint volt a kettő –, majd amikor bejegyezték, felhívtam ismét az illetékest azzal, hogy no, akkor kezdjük újra a tárgyalást: ezt a két domaint hajlandó lennék átadni a falburkolat.hu fejében.
Mit mondjak, izzani kezdtek a vonalak… A németországi anyacég domain menedzsere szinte azonnal küldte a megállapodásokat. Egyszóval: a korrekt csere csont nélkül átment… A Mohamed Alinak tulajdonított mondás ezúttal is igaznak bizonyult: nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember!