Jelenlegi hely

Nemcsak tojást kell tojni, kotkodálni is tudni kell!

Dobrocsi Nándor közgazdász, a Magyar Közgazdasági Társaság FB-tagja
Dobrocsi Nándor, 365 üzleti történet
„Ha elfelejtenénk a sorrendet, nézzünk be a baromfiudvarba, a tyúkok soha nem tévesztik el"

 

 

Azt mondják, az egyik legnagyobb félelmet az emberek számára a közönség előtti beszéd jelenti. Sőt, mostanában már arról is olvastam, hogy az emberek jobban félnek a nyilvános szerepléstől, mint a terrortámadástól. Ez utóbbit azért kétkedéssel fogadom, de saját tapasztalatomból tudom, nem szeretünk és nem is tudunk közönség előtt beszélni.

Lehet persze erre legyinteni és azt mondani: Na és, mi van akkor? Nem az a lényeg, hogy mit és hogyan mondunk, hanem az, hogy mi és hogyan cselekszünk. Igen, így is felfoghatjuk, de ne feledjük, az egész életünk egy folyamatos tanulás, naponta új dolgokkal találkozunk, új ismereteket szerzünk, amit aztán felhasználunk a munkánk során. Nagyon kevés az olyan munkakör, ahol nem kell megszólalni, ahol nem kell eladnunk magunkat, nem kell meggyőznünk a környezetünket arról, hogy valóban birtokában vagyunk a tudásnak. Életünk szinte minden szakaszában kell szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtt számot adni felkészültségünkről, véleményt kell formálni különböző területeken, legyen az iskola, család, munkahely, baráti közösség.

 Ahogy telik az idő, úgy lehetnénk tapasztaltabbak, ügyesebbek a megnyilvánulásainkban, de nem leszünk. Éppen ezért fiatal korban kellene megtanulni jól kommunikálni, ám a mai (és a múltbeli) képzési rendszerben is háttérbe szorul a beszéltető számonkérés. Államvizsga elnöki tapasztalataimból (is) mondom, hogy vizsgán nagy valószínűséggel már abból meg lehetett mondani, hogy ki hányast fog kapni, ahogyan bejött az ajtón. Még nem mondott semmit – sajnos az esetek többségében nem is köszönt, olyan zavarban volt –, és már ki is állíthattuk volna a bizonyítványt. Hiába tanulta meg az anyagot, töltött éjszakákat felkészüléssel, ha viselkedésével, kommunikációjával, szóbeli feleletével nem tudta meggyőzni a szemben ülőket. Gyanítom, ugyanígy járt akkor is, amikor munkahelyet keresve felvételi interjúkon jelent meg.

Mi lehet a megoldás? Kézenfekvő, hogy a tanulmányok során nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a szóbeli számonkérésnek, a beszéltetésnek és az önbizalom növelő tréningek is sokat segíthetnének.

Azt szoktam mondani fiatalabb barátaimnak, hogy nemcsak tojást kell tudni tojni, hanem kotkodálni is tudni kell. Nem elég szakmailag felkészültnek lenni, egészséges önbizalommal el is kell tudni adni magunkat, meggyőzni a velünk szemben állókat, hogy alkalmasak vagyunk a feladatra.

Van azonban egy nagyon lényeges dolog, amiről soha nem szabad megfeledkezni: a tojásnak mindenféleképpen meg kell lennie. Nem ildomos olyan képességekkel hencegni, amiknek nem vagyunk birtokában. Ha elfelejtenénk a sorrendet, nézzünk be a baromfiudvarba, a tyúkok soha nem tévesztik el!