Jó ideje foglalkoztatott az a kérdés, mitől leszünk sikeresek? Az iskolai végzettség, a tudás, vagy valami más határozza meg a szakmai előmenetel irányát, mértékét? Én 18 évesen kerültem a B.Braun cégcsoport elődjéhez, a Rolitronhoz, azóta itt vagyok. Segédüzletkötőként kezdtem, végigjárva a ranglétrán, munka mellett szereztem meg a felsőfokú képesítéseket. Tehát a szakmai tudást először a munkában gyűjtöttem össze, később jött az elméleti kiegészítés.
Ritkán megyek konferenciákra, sajnálom az üresjáratokat. A menedzsment szakirodalomból is célirányosan olvasok, úgy érzem, ismétlődő sztereotípiákkal van tele, meg áltudományos fejtegetésekkel. Ezekre sajnálom az időt. Egyik nap mégis rávettek arra, hogy elmenjek egy üzleti reggelire, ahol a fejvadászat új irányzatairól volt szó. Ott ajánlotta az egyik személyzeti tanácsadó a Harvard Business Review egy cikkét. Meggyőzően beszélt róla, hát elolvastam. S egy pillanat alatt „megvilágosodtam”: ez az, amit mi csinálunk a cégnél! Ez az, ami velem is történt!
A cikk ugyanis arról szólt, hogy a vállalatok ma már az új munkatársak felvételénél egyre inkább nem azt nézik, hogy milyen kompetenciákkal rendelkezik a jelölt, hanem hogy milyen potenciállal. A mai szakmai tudás ugyanis nem biztos, hogy elegendő lenne a jövőben is, ráadásul, az egyre gyorsuló technológiafejlődés miatt az sem tudható pontosan, hogy mire is lesz szükség pár év múlva. Ám ha megvan a fejlődés képessége, potenciálja, akkor minden hiányzó ismeret gyorsan elsajátítható. A cikkben a sikeres vezetőknél az elmélyülés képessége, a küzdőképesség, a kíváncsiság és nyitottság, a rendszerező képesség, adatkezelés és értelmezés, hasznosítás, a kommunikáció, a bevonás képessége szerepelt kiemelt tulajdonságként. Az a szakember, aki ezen képességek jó részével rendelkezik, jó eséllyel sikeres vezető lesz a jövőben is. Olyan, aki képes reagálni a legváratlanabb fordulatokra is. Nem ijed meg a válságtól, nem száll el a sikerektől, nyitott minden újra.
Amikor 18 évesen a Rolitronhoz kerültem, túl nagy tudásom nem volt. De lelkesedtem azért, amit csináltam. Kíváncsi voltam. Akkor még csak hetvenen dolgoztunk a cégnél, ma meg már kétezren. Az akkori főnökömmel, mentorommal ketten kezdtünk bele, amolyan cégen belüli startupként, a magyar művese hálózat kiépítésébe. Sokat tanultam tőle. Alaposan belegondolva cégünk személyzeti „politikájába” – bár bevallom, ez nincs túl részletesen kidolgozva –, mi már jó ideje így veszünk fel új embereket, vagy ilyen megfontolások alapján nevezünk ki vezetőket. Nem azt nézzük, most mit tud, hanem hogy mire képes, mennyire fogékony a változásokra. Ha ez megvan, minden lehetséges. Német nyelvtanárból így lett nálunk kiemelkedő cégvezető. Mert a potenciál a lényeg!