A 2000-s évek elején sok vállalkozó úgy gondolta, a rendszerváltás után felépített egy-két remek céget, ami sokat érhet a piacon, ezért egyiket-másikat el is adná. Az egyik emlékezetes történetünk egy ilyen ügylethez kötődik. Megbízónk, a potenciális vevő, egy tradicionális német cég volt, német tulajdonosokkal, német mentalitással. Számukra az eladásra szánt vállalkozás rendezettsége, átláthatósága lényeges volt. A másik oldalon egy igazi self-made tulajdonos állt. Tele ötletekkel, lazasággal, de a részletekkel nem sokat törődött. Az hitte, az ő vállalkozásán a vak is látja, mennyire zseniális.
Tényleg volt benne fantázia. Én is úgy gondoltam, hogy több van benne, de… A papírok alapján ezt nehéz volt kimutatni. Az meg nem várható el egy idegentől, hogy bemondásra el is higgye. Ezt dokumentálni kell. Már a két fél érkezése is kifejezte a két gondolkozás közötti különbséget. A hamburgiak elegáns öltönyben, nyakkendőben jöttek a tárgyalásra, mintha skatulyából húzták volna ki őket. Pontosak voltak, kimértek, lényegre törőek. A magyar vállalkozó lazán, pulóverben és farmerban egy feltűnő Porschéból szállt ki. Látszott, fontos neki ez a körítés.
A tárgyalás az átvilágítási jelentésünk kiadása után rövid idő alatt véget ért. Mi a céget az adott állapotában nem ajánlottuk megvételre. A hamburgiak távoztak. Néhány nap múlva azonban felhívott a vállalkozó, találkozni akart velem. Volt bennem némi aggodalom, hogy a jelentésünket szeretné számon kérni, ezért egy nyilvános helyet javasoltam a találkozóra. Szerencsére, nem durvult el a beszélgetés, sőt! Megértette, mi sem tartjuk rossznak a cégét, de egy sikeres tranzakcióhoz néhány dolgot rendbe kell tennie. Erre akár egy-másfél évet is rá kell szánnia. Viszont ha ezt a folyamatot végig viszi, nagyságrendekkel jobb árat is elérhet. A vállalkozó kért egy erre vonatkozó szolgáltatáscsomagot, aminek az ára az akkori autója árával vetekedett. Amikor ezzel szembesült, nyelt egy nagyot és gondolkodási időt kért.
Egy hétig nem hallottam felőle. Már lemondtam róla, némileg csalódottan. Sajnáltam, hogy nem fektet be ennyit még a cégébe, mert tényleg biztos voltam benne, hogy neki ez megéri… Aztán egyszer csak bejelentkezett: csináljuk, mondta. És belevágtunk a vállalkozás ügyeinek rendezésébe. Másfél év után közöltem vele, nyugodtan piacra viheti a céget, most már külső fél számára is látható az értéke. Így is tett. Három potenciális vevő is jelentkezett, és végül sokkal magasabb áron adta el, mint az első próbálkozásnál.
Örültem, hogy megértette: nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. A vevőnek bíznia kell az eladóban, s ennek legfőbb garanciája a jól szervezett, átlátható vállalkozás. Ezt a munkát végeztük el mi.