Stratégiai döntést hoztunk 1994 tavaszán. Egy reprezentatív, raktárhelységekkel és bemutatóteremmel rendelkező egybefüggő belvárosi galéria megnyitását határoztuk el. Partnerünk ebben a Magyar Hitel Bank lett, először társulva Magyarországon bankként műtárgykereskedelmi tevékenységhez. A Kempinski szállodával szembeni házban találtuk meg a megfelelő ingatlanegyüttest, amely kiváló kiállítási hely lett.
Talán a második kiállítás alatt történt, hogy a környéken lévő szállodák egyikéből átsétált egy elegáns úriember. Ahogy a munkatársaim mondták, már többször megfordult a galériában, s jelezte, hogy a tulajdonossal szeretne beszélni.
A megbeszélt időpontban találkoztunk. Érdeklődött, mibe kerül a kirakatban lévő, az alkotó életművében kiemelkedő kép. Szeretne többet megtudni a művészről, és ha más művészek munkáiból is vásárolna, akkor az ár hogyan alakulna stb. A beszélgetésen kiderült, hogy ő egy kanadai ügyvéd, tervei szerint a következő években több komoly volumenű beruházást hoz Magyarországra, s már egy ideje figyeli a galéria kiállításait. Még szállodában lakik, mondta, de irodát bérel a közeljövőben, venne bérbe műtárgyakat. Több évre rendezkedik be Budapesten, de amikor elmegy, nem tudná a műtárgyakkal magával vinni. Foglalkozunk-e bérbeadással? – kérdezte.
Igen volt a válaszom. Azonnal felismertem, hogy galériánkban akad elég minőségi műtárgy, amit akár kölcsönbe is adhatunk. És nem mellesleg, ehhez kedvező az adó-jogszabályi háttér is.
Az úr dr. Fejér Béla volt, később a Bank Center építésének és a Gresham-palota felújításának, szállodává alakításának irányítója. Amíg Magyarországon tartózkodott, haláláig mindig galériánkat bízta meg irodáinak és Budapesten vásárolt házának festményekkel és szobrokkal történő berendezésével. Nagyon szerette a háború utáni modern művészetet.
Az első berendezést követően évtizedeken keresztül máig egész sor bankot, irodaházat, intézményt, ügyvédi irodát, lakást rendeztünk be, mindenütt több éven át díszítették a falakat képeink, térben szobraink. Mára a kihelyezett műtárgyak száma meghaladja az 1200-at.
Tevékenységünk kellemes mellékhatása volt, hogy szerződött partnereink falfelületei, terei tele voltak háború utáni kiemelkedő magyar művészek alkotásaival. A falakról sugárzott a művészet szeretete és ennek értéke finoman társult a vállalat magáról kialakítani kívánt arculatához. A műtárgy-bérbeadás bevétel kiegészítő tevékenységként indult galériánkban. Mára önálló üzletággá fejlődött. Az innen származó bevétel az éves forgalom 40 százalékát is eléri. Jó üzlet lett, emellett fontos művészeti misszió. És akár szlogenünk is lehetne a régi reklám, mai változatban: Ne sokat költsön, vegyen műtárgyat kölcsön…