Turisztikai szakember lettem, pedig nem így terveztem. Leginkább televíziós munkára vágytam, dolgoztam a Big Brother első és második szériájában, írtam nyomtatott és online médiumokba, bulvár és sport vonalon. A sportszponzorációs állásaim voltak a kedvenceim. Más területen szerettem volna érvényesülni, mint ahol a családom többi tagja dolgozott. Nem akartam érteni a turizmushoz, a műszaki dolgok sem érdekeltek. Többször elmondtam édesapámnak, hogy a kétéltű városnézés megvalósítása nem jó ötlet, ne csinálja.
Nem hallgatott rám, elkezdte megvalósítani álmát, én pedig marketingigazgatói posztig jutottam egy élelmiszeripari cégnél. Amikor ott felmondtam, akkor csodálkoztam rá arra, hogy milyen nehéz munkát találni. Így négy hónap álláskeresés után végül a családi vállalkozásnál, a RiverRide-nál kötöttem ki. Itt van az a busz, ami tud úszni a vízen. A kétéltű. Szórólapozással kezdtem új karrierem. Ez nagy visszalépés volt.
Utólag azt mondom, így volt jó. Sokat tanultam. Voltak olyan emberek, akik lenéztek, elutasítottak, amikor nyújtottam a szórólapot (azóta ha valaki szórólapot ad, mindig elveszem tőle). Egy idő után már pontosan tudtam, kitől mit várhatok. A japán turisták például soha nem fogadták el. Az idősödő olasz hölgyek csoportja volt a „kedvencem”, ott mindenki elvette a szórólapot. Mindig kedvesek, jókedvűek voltak. Ha az ember az önbizalmát akarja növelni, ilyen csoportot kell keresnie.
Három hónap után adminisztrátor lettem. A jegyek értékesítése, a járatok feldolgozása volt a dolgom. Utána a cég marketing ügyeit intéztem, ami testhezálló volt. A kétnyelvű élő idegenvezetés mellé elkészíttettem a 7 nyelvű gépi idegenvezetést is. Ennek köszönhetően nőtt az utasaink száma úgy, hogy közben árat emeltünk. Most már 13 nyelven vagyunk hallhatóak és készül egy különleges tartalmi fejlesztés is. Ha nem dolgoztam volna terepen, soha nem mertem volna újítani. Kabalafiguránk is van: a jelmezbe, ami pár éve augusztusra készült el, én bújtam bele az első hónapban. Ez is remek terápia volt. Mindenki mosolygott, ha rám nézett, és miután nem látszott az arcom, kedvemre táncolhattam, ugrálhattam sok ember előtt, büntetlenül, felszabadultan.
Már cégvezetőként, poénból megszereztem a matrózképesítést is. Úgy gondoltam, bár az irodában ülök, egyszer még ez is jól jöhet. Az élet úgy hozta, hogy jóval több időt töltök a kétéltűn, mint azt terveztem. Közben buszvezetésből levizsgáztam, és most nagyhajó-vezetői tanfolyamra készülök.
Lassan mindent megtanulok, ami ehhez a vállalkozáshoz kell. Rájöttem, hogy a munkaerőhiányra egy családi cégnél az a válasz, ha a családtagok sok mindenhez értenek. Így ma már azt is tudom, hol található és hogy néz ki a szöghajtómű…