Jelenlegi hely

Megtervezni sem lehetett volna jobban

Pintér Katalin, a Gerbeaud Gasztronómia Kft. tulajdonosa
Pintér Katalin, a Gerbeaud Gasztronómia Kft. tulajdonosa
„Nem kell csinálni, ha nem értenek hozzá – reagáltam nagyképűen és nem foglalkoztam vele”

 

Nem hiszek a véletlenekben. Szeretem megtervezni a dolgokat, kézben tartani az életemet. Aztán mégis egy olyan véletlensorozat részese lettem, amelynek a végeredménye egy családi vállalkozás. Legmerészebb terveimben sem szerepelt ez a pálya…

Több mint húsz éve a röjtökmuzsaji kastélyprojekten dolgoztam. Igazi álommunka volt, nagy szabadsággal. Mikor kész lett, a szálloda uszodájában beszélgettem Erdei Jánossal, aki akkor a Magyar Turisztikai Hivatal bécsi képviselője volt. Ő említette a Gerbeaud-projektet, ahol az osztrák üzemeltetők nagyon küszködtek. Nem kell csinálni, ha nem értenek hozzá – reagáltam nagyképűen és nem foglalkoztam vele. Engem a szállodák érdekeltek, de a következő fejlesztés csúszott, így lett szabad időm. Volt még néhány beszélgetés, jött felkérés és a „miért ne próbálnám meg?” pillanata. Nehéz kezdet volt, de hamar kiderült, hogy itt van a zsarátnok, csak dolgozni kell vele!

A két évből húsz év lett. Azóta itt vagyok. Négy év után már az én cégem üzemeltette a legendás kávéházat. Nem terveztem. Így hozta a sors. És persze, én is kellettem hozzá. Éltem az adódó lehetőséggel. Ösztönösen, majd egyre tudatosabban. Nemcsak a kávéházat tettük rendbe, de megcsináltuk az ország egyetlen két Michelin csillagos éttermét, az Onyxot, nyitottunk Tokióban és Szöulban is Gerbeaud cukrászdát és egy bájos budai villában megnyitottuk az Émile Házat.

Közben lányom, fiam is beállt a céghez. Amikor egyik tulajdonostársam majd’ tíz éve nyugdíjba ment – rajtam kívül hárman voltak, mind remek szakember a maga területén –, a lányom megszólalt: legyünk mi is családi vállalkozás! Erre soha nem gondoltam. A másik tulajdonostársam is nyugdíjba készült, tehát az először képtelennek tűnő ötlet kezdett reális alapokat kapni. Ám én még hezitáltam: a harmadik tulajdonostársról nem gondoltam, hogy valaha eladja nekünk részesedését. Eladta. Talán már érezte, valami van a levegőben…

A gyerekeim egyre fontosabbak lettek a cégben. Újra négyen lettünk tulajdonosok, én a férjemmel és a két gyerek. Családi vállalkozássá váltunk. Pont úgy, ahogy a lányom felvetette. Tudatos tervezés? Nem. Illetve egy idő után már igen. Addig sok szerencse, jó döntésekkel.

Tavaly nagyon nehéz évünk volt. A férjem, Niszkács Miklós (Igi bácsi) már csak lélekben van velünk. De mi hárman erősek maradtunk és segítjük egymást. A Vörösmarty tér felújítása miatt a forgalom is szerény volt. Készültünk a remek következő évre!

És eljött a nagyon várt 2020. A koronavírussal. Válságban vettem át a Gerbeaud vezetését. Válságban adtam át. A lányomnak. Most a gyerekeimen a sor. A tét most nagyobb: nekik egy családi vállalkozást kell megmenteniük, nekem „csak” egy legendás kávéházat kellett. Ilyen az élet.