A kilencvenes évek elején az eladósodott állami könyvterjesztő vállalatok részben könyvesboltok átadásával törlesztettek a könyvkiadóknak. Így került a Magvető Kiadóhoz a szentendrei és az egri könyvesbolt. Én akkor Szentendrén laktam, tudtam, nagyon jó fogás ez az üzlet. A társamnak is fájt a foga a város főterén levő könyvesboltra. A bolt megszerzése miatt vettük meg az akkor éppen halódó könyvkiadót. Felújítottuk, átrendeztük, a galériás Erdész László segítségével a kor legszebb könyvesboltját, egy valódi ékszerdobozt alakítottunk ki.
Egyik szombat délután elsétáltam a szentendrei bolthoz, de be volt zárva. A környéken minden üzlet nyitva volt, nyüzsögtek az emberek, nézelődtek, vásároltak. Szóvá tettem a boltvezetőnek. „Hja kérem, azok mind maszekok” – válaszolta, s egy pillanat alatt megértettem, mi a bajok oka: a mi cégünknél elmaradt a rendszerváltás. Még nem vették észre, hogy tulajdonosváltás volt. Mi is „maszekok” lettünk. Mintha megállt volna az idő. Kiderült, nem csak a bolt dizájnját kell átalakítani…
A kiadó így továbbra is tetszhalott volt. A társam azt javasolta, hogy vegyük ki a cégből a két könyvesboltot, és számoljuk fel a kiadót. Én azonban sajnáltam volna az egyik legpatinásabb kiadói márkanevet eltüntetni, ahol ugyan a régi szerzőgárdából csak Eszterházy Péter és Bodor Ádám maradt meg, a többiek a frissen alakult magánkiadóknál keresték a boldogulást, de mégis… Pedig láttam, hogy építkezés helyett az örökölt értékek elherdálása folyt.
Eszterházy Pétert kérdeztük, nem tud-e javasolni valakit, aki rendbe hozná a kiadót. Pár nap múlva jött a válasz, Morcsányi Géza dramaturg nevével, akinek volt némi könyvkiadói tapasztalata is. (Később Eszterházy elárulta, hogy tulajdonképpen Nádas Péter volt az ötletadó.) Nem ismertem, de rövid időn belül már tárgyaltunk. Elvállalta. Mi szabad kezet és eleinte némi finanszírozást biztosítottunk számára.
Rövidesen a Magvető lett a legjelentősebb magyar szépirodalmi könyvkiadó, a magyar irodalom legkiválóbb alkotói lettek „magvetős” szerzők. Amíg volt olyan, hogy a szakma megválasztotta az év kiadóját, ezt a díjat legtöbbször a Magvető nyerte el. Ráadásul nyereséges vállalkozásként bebizonyította, hogy az értékes szépirodalommal is lehet pénzt keresni.
Büszke vagyok rá. És ilyenkor néha eszembe jut a „mi lett volna, ha…” kezdetű gondolat, hogy milyen véletlenen múlhat egy vállalkozás sikere! Ha akkor másként alakulnak a dolgok… De szerencsénk volt. A kellő pillanatban megtaláltuk a megfelelő embert. Így a Magvető Kiadó megmaradt, és azóta is a nívós magyar irodalom egyik stabil bástyája.