Jelenlegi hely

A lehetetlen hármas

Gödri István, az Aventics Hungary Kft. ügyvezető igazgatója
Gödri István, Aventics,365 üzleti történet
„Életre szóló tanulság volt. A ’gyorsan-olcsón-jól’ hármas elvárásaiból kettő mindig teljesíthető, de csak a harmadik rovására.”

                                                                                                         

Harminckét évesen lettem a General Electrics ózdi telephelyén a háztartási-elektronikai gyár igazgatója. Fiatal menedzserként az első pillanattól kezdve arra törekedtem, hogy megfeleljek vezetőim elvárásainak – még akkor is, ha egy nemzetközi cég mátrix szervezetén belül ez néha nagy kihívást jelent.

Akkoriban indult el az olaszországi gyáregységből bizonyos termékcsaládok áttelepítése az ózdi gyárba. Az első rendelés teljesítése számomra emlékezetes maradt a mai napig.

Önmagában már egy termék-áttelepítési projekt is meglehetősen kényes ügy, érzelmekkel és ellenérdekeltségekkel, amely komoly kihívás elé állítja a fogadó gyárat. Így történt ez ekkor is.

Olaszországból elküldték számunkra az alapanyagokat és egy, a projektért felelős olasz kollégát. Néhány, a gyártás indításához szükséges alkatrész azonban nem érkezett meg. Az olasz kollégák ártatlanul tárták szét a kezüket és maga a projektvezető is érdekesen állt a jelenséghez. Az idő telt, a szituáció egyre kellemetlenebbé vált. Mindeközben az olasz projektvezető folyamatosan a gyors felfutásról, költséghatékony gyártásról és a minőségről beszélt. Mi pedig nyitottak voltunk minden okos gondolatra, ami a külföldi kollégáktól tanulható volt.

Mire megérkezett az összes alkatrész, és elkezdhettük a gyártást, már nyilvánvaló volt, hogy e csúszás miatt induló csapatunk nem tud majd minden elvárásnak megfelelni. „Márpedig a termékeknek időre Olaszországban kell lennie” – tartott minket nyomás alatt az olasz kolléga. És ott is voltak. Sőt, maga a projektvezető is elment, az első szállítmánnyal együtt. Két nap múlva az olasz gyárigazgató és a projektvezető felhívtak. Csak köszönni maradt időm, mert perceken át azt kellett hallgatnom, hogy ilyen alacsony minőséggel, amit kiszállítottunk, nehezen fogunk versenyképesek maradni.

Csak azt kaptam tőlük, amit megérdemeltem. Igazuk volt. Még akkor is, ha tudtam, hogy a helyzet annál sokkal összetettebb – és ezzel nyilván ők is tisztában voltak. Ilyen körülmények között a „gyorsan-olcsón-jól” próbálkozás csak azt hozta, ami előre borítékolható volt.

Életre szóló tanulság volt. Azóta több fiatal és lelkes kollégámnak is jeleztem, hogy nagyon figyeljen arra, hogy mikor mit vállal és mit ígér, mert a „gyorsan-olcsón-jól” hármas elvárásaiból kettő mindig teljesíthető, de csak a harmadik rovására. Tehát egy döntéshozónak mindig tudatosan kell vállalni, hogy mit áldoz fel a célok elérése érdekében. Tanultunk a történetből.

A történet margójára: tíz hónappal később felhívott az olasz gyár minőségügyi vezetője, és segítséget kért tőlünk – áruljuk el, hogyan csináljuk, hogy a mi termékeink minősége magasabb, mint az olasz gyárból kikerülőké…