Jelenlegi hely

Laza tréning, kellemetlen következmény

Csurgó Ottó, a Magyar Ügyvédek Kölcsönös Biztosító Egyesületének ügyvezető igazgatója
Csurgó Orró, 365 üzleti történet
„Normális esetben ez dicsőség lehetett volna, engem azonban ez villámcsapásként ért.”

 

Most már én is mosolygok ezen a történeten, de akkoriban másként vélekedtem róla…

Egy nagyvállalatnál dolgoztam, amikor tulajdonosváltás következett be, és ezzel együtt új cégvezető is jött külföldről. Hozott magával egy kisebb stábot. A régiek és az újak egymás mellett dolgoztak. Hogy felgyorsítsuk az alkalmazkodást, két napos csapatépítő tréninget rendeltünk egy erre szakosodott cégtől. Kellemes vidéki környezetbe vonultunk el, elegáns szállodába, ahol mindenki jól érezhette magát. A hangulatot emelték az időnként vicces gyakorlatok is. Úgy látszott, jó ötlet volt az „összeszoktatási” akció.

A második nap délutánján azonban jött egy olyan programpont, aminek végzetes következménye lett. Legalábbis az én esetemben. Az előző napok feladatai alapján a trénerek besorolták az embereket. Rajzoltak néhány kört, ahová az oda illő munkatársaknak kellett beállniuk. Volt olyan, hogy „szorgalmas, megbízható” csoport, egy másik a „kreatív, inspiráló” jelzőt kapta, és így tovább. És volt egy kör, ahová én kerültem az új vezérigazgatóval. Ez volt a „csúcsvezetőnek alkalmasak” csoportja. Normális esetben ez dicsőség lehetett volna, engem azonban ez villámcsapásként ért. A szünetben mondtam is a tréner cég vezetőjének: na, most rúgattatok ki engem! Én addigra ugyanis megismertem az új vezért, s tudtam, nem fog elviselni egy potenciális konkurenst a cégnél. Még akkor sem, ha nem az. Nekem ugyanis eszem ágában sem volt az ő helyére pályázni. Vezérigazgató-helyettes voltam, többedmagammal. Ez nagyon megfelelt.

A tréner nem értette, mi a bajom. Képzelgésre, meg üldözési mániára gyanakodott. Sajnos, nekem lett igazam. Jó félév múlva olyan helyzetbe kerültem a cégnél, hogy jobb volt elfogadnom a felmondást. A nem túl elegáns kiszorító folyamat nem sokkal e kellemes csapatépítő hétvége után kezdődött. Azóta tudom, a hibát mi követtük el: mi voltunk a megrendelők, nekünk kellett volna részletesen egyeztetnünk a tréning minden elemét. Ha ezt megtesszük, nyilvánosan nem minősíthették volna az embereket. Azért is rosszul sülhetett volna el, mert régi és új vezetők voltak jelen, és a barátkozást, csapattá válást is akadályozhatja egy, az érintett személynek nem megfelelő besorolás. Négyszemközt erről lehet beszélni, nyilvánosan nem. Szerencsére, ez nem okozott kalamajkát. A résztvevők nem sokat foglalkoztak azzal, ki melyik körbe került. Akkor már laza, oldott volt a hangulat.

Engem sem zavart volna a besorolás, hiszen igazán hízelgő, ha valakit csúcsvezetésre alkalmasnak minősítenek… Ám ha ez éppen a másik, féltékenységre amúgy is hajló csúcsvezetővel együtt történik, akkor bizony furcsa folyamatok indulhatnak el. Elindultak. Én távozni kényszerültem.