Volt pár nehéz helyzet az elmúlt majdnem negyed század alatt, ami rajtam kívül álló okok miatt állt elő, mégis nekem kellett megoldanom, különben a cég és személy szerint az én hitelességem, szavahihetőségem kerül veszélybe. Az egyik ilyen mindjárt a pályafutásom elején, 1997-ben adódott.
Abban az időben a hazai éttermek séfjei még ódzkodtak attól, hogy friss tengeri halakkal dolgozzanak, főleg olyanokkal, amiket egy addig ismeretlen cégtől vásárolnak. Úgy voltak vele, jó a fagyasztott tengeri hal is, azt sokáig tudják tárolni, és mindig kéznél van. Nagyon talpalós munka volt hát meggyőzni őket ennek ellenkezőjéről, de végül sikerült több nagy éttermet és szállodát is megnyerni, éppen az év legnagyobb halas szezonja, karácsony előtt. Be is került például az ördöghal meg a lazac több ismert szálloda és étterem ünnepi menüsorába.
A tortúra ott kezdődött, hogy egyetlen kamiontársaság vállalta a hűtendő áru szállítását Dániából úgy, hogy közben több országban is megáll. Nem baj, gondoltam naivan, Szenteste szerdára esik, a megrendelt friss tengeri hal érkezését pedig hétfőre ígérték, abszolút időben leszünk. Csakhogy sem vasárnap, sem hétfőn, sőt kedden délelőtt sem érkezett meg a kamion, a dánok pedig napokon át csak hitegettek, hogy minden rendben lesz. Én sem tehettem mást, mint hogy anyám életére megesküdtem a vevőknek: lesz hal. Kedden dél körül, több órás vámkezelés után megérkezik a teherautó, kinyitom a hátulját – és nincs rajta hal. Kiderült, hogy az egész szállítmány kint maradt Dániában, elfelejtették felpakolni. Őrült nagy költségek árán sikerült elérnem, hogy átcsomagolják légifurvarra alkalmas dobozokba, repülőre tegyék, ami végül már 24-én hajnalban meg is érkezett. Akkor már percenként hívtak a vevők, én közben elképesztő pénzekért béreltem egy kamiont, hogy átszállítsa a néhány kilométerrel arrébb lévő vámudvarba, ahol végül 24-én este 6-ra sikerült felszabadítani. Lélekszakadva vittük ki a halat a vevőknek, akik talán már nem hittek bennem, mégsem hagytuk őket cserben.
Nagyon hasonló történt idén, amikor homárvacsorát hirdettünk meg az egyik csütörtök estére. Kedden hajnalban vásároltam meg Bretagne-ban a homárt, amit több országban többször átpakoltak más-más kamionokba, és amiről csütörtök délben derült ki, hogy egy szintén FishMarket nevű cégnél rakták le Olaszországban.
Ilyenkor az ember azonnal kihord lábon egy infarktust, mert a ráckevei Duna-ágra nem lehet leszaladni homárért, nekünk viszont aznap estére 50 foglalásunk volt. Nem volt mit tenni, összevásároltuk az itthon fellelhető összes homárt, ami anyagilag ismét hatalmas vesztséget jelentett. Ám ez is egy olyan helyzet volt, amit bármi áron meg kellett oldani.