Soha nem fogom elfelejteni azt a 2006. júliusi reggelt, amikor egy újságíró barátom felhívott, és megkérdezte, láttam-e a Magyar Közlöny legutóbbi számát? Nem láttam. Ott jelent meg az a kormányhatározat, mely szerint a Kopint-Datorg Kutatási Igazgatóságát (a valamikori Kopint Konjunktúra és Piackutató Intézetet) beolvasztják az ECOSTAT nevű kutatóintézetbe, s ezen keresztül a Miniszterelnöki Hivatal alá rendelik. A hír villámcsapásként ért, mivel ezt velünk senki sem közölte.
Ez lényegében az 1964-ben alapított Kopint felszámolásával járt volna. A kutatóintézet elvesztette volna nevét, önállóságát, kutatási hagyományait és mindent, amit 42 éven keresztül sok munkával felépített. Én magam 1974-ben kezdtem el dolgozni az akkori Kopint Konjunktúra- és Piackutató Intézetben, és nem viseltem volna el, ha ez az értékes szakmai műhely az én vezetésem alatt porlik szét. A Kopint számunkra nem csak egy munkahely, hanem egy szakmai és emberi érték-közösség volt, amelyre büszkék voltunk.
Számos baráthoz, ismerőshöz fordultunk a kormányzaton belül és kívül, de nem találtunk támogatóra a kormányhatározat megváltoztatásában. Volt olyan partner, aki azt emlegette fel, hogy nem kellett volna olyan vehemensen bírálni a kormány költségvetési politikáját, akkor talán nem történt volna ez a „malőr”. Mások azzal érveltek, hogy a Kopint-Datorg Kutatási Igazgatósága minden bizonnyal belekerült az éppen akkor (is) fűnyíróelven működő állami intézmény-megszüntetési hullámba. Ilyenek voltak, vannak, lesznek. Bele kell törődni.
Nem törődtünk bele. És éppen ekkor találkoztam Kolosi Tamással, a Tárki elnökével. A Tárkival már dolgoztunk együtt, s olyan intézetként ismertük, amely hasonló értékek szerint működik, mint mi: kiegyensúlyozott, független és tárgyilagos elemzéseket készít. Kiderült, hogy a Tárki már szerette volna a társadalmi kutatások profilját gazdaságkutatással bővíteni. Kézenfekvő volt, hogy összefogjunk. Önálló intézetet alapítottunk, a Tárki csoporton belül. Az alapítás kalandos fordulatait már csak terjedelmi korlátok miatt sem írhatom le. A lényeg: a Kopint kutatói csapata és a Tárki Zrt. 2007. március 1-jén megalapította a Kopint-Tárki Zrt-t, amelynek mintegy 40 tulajdonosa van: 50% a Tárkié, a többi a jelenlegi és volt kopintosoké, illetve a „drukkereké”. Számos, nem kopintos barátunk (többek között e könyv szerkesztője) is jegyzett részvényt és ezzel hozzájárult a 43 milliós alaptőke összegyűjtéséhez.
Mindez több mint 11 éve történt. A „házasság” sikeresnek bizonyult: noha manapság a kutatói piac igen rögös pálya, független, magántulajdonú intézetként megőriztük korábbi értékeinket. Ez nagy sikernek számít, bár üzletileg talán nem látványos az eredmény.