Sokat gondolkodtunk, mit tegyünk. Volt egy ügyfelünk, aki mindig csúszott a fizetésekkel, aztán ezek a késések tetemes adóssággá halmozódtak fel. Elindítsuk a csődeljárást? Nem ezt tettük. Az egyik tulajdonossal tárgyaltunk.
Őt is zavarta ez a helyzet, főleg azért, mert volt egy társa, aki lazábban kezelte a pénzügyeket. Nem tudta, mit tegyen. Aztán kiderült, hogy neki, külön, van egy nyomdája is. Ekkor jött az isteni szikra: segítünk neki előteremteni az adósság fedezetét. Katalógusokat, reklámanyagokat rendeltünk tőle, a bevétel egy részét törlesztésre kellett fordítania. Működött a megállapodás. Lassan lenullázta adósságát. Hálás volt nekünk. Nemcsak a segítségért, hanem azért, mert felnyitottuk a szemét: különvált társától, az informatikához közeli cége beszállt a kiskereskedelembe, majd profilt bővített, fehéráruval is foglalkozni kezdett. Szinte Főnix-szerűen újjászületett. A történetben az volt a szimpatikus, hogy ez a partnerünk nem mutogatott másra, nem hárította társára a felelősséget, hanem a megoldásra koncentrált.
Valami hasonló történt egyik bérlőnk esetében is. A válság éveiben egyik üzlethelyiségünkre már régóta nem találtunk bérlőt, amikor egyszer valaki kivette. Igaz, rendkívül alacsony áron. A megállapodásunk szerint csak annyit kellett fizetnie, ami az ingatlanadót fedezi, de emellett folyamatosan felújítja a helyet. Egy darabig ez így jól működött, ám egyszer elveszítette a munkáját, és a magánélete is válságba került. Mi csak annyit érzékeltünk a bajból, hogy már a közös költséget sem fizette. Végül kitettük, de nem haraggal váltunk el tőle, kapcsolatban maradtunk. Tudtuk, hogy egy tisztességes emberről van szó, ha tudunk neki segíteni, azzal magunknak is jót teszünk. Egyik üzletfelünk éppen felújításhoz keresett szakembert, beajánlottuk az ex-bérlőnket. Elvégezte a munkát, aminek bevételéből valamennyit törlesztett. Közben ugyanott elvállalt egy másik munkát is, mert arra sem volt szakember. És ma már ott tartanak, hogy szinte munkatárssá vált, hiszen szakemberből állandó a hiány. Ő pedig megbízhatóan dolgozik. Nekünk meg rendszeresen törleszt. Örülök, hogy így döntöttünk. Jó volt látni, hogy ő is rendezni akarta adósságát, és együttműködött velünk.
Egy pénzbehajtással foglalkozó ismerősöm hasonlata jutott eszembe e két történet kapcsán: ha egy vándor az úton nagy szembeszéllel találkozik, akkor összehúzza a kabátját, bezárkózik. Ám ha süt a nap, akkor kigombolkozik, kinyílik. Érdemes hát „körberagyogni” a hibázó, ámde jobb sorsra érdemes üzletfeleinket, mert hálásak lesznek ezért a gesztusért. Ez a hála mindkettőnknek pénzt ér. És ami legalább ilyen fontos: jó érzés, ha válságban is megértően, emberként tudunk viselkedni.