Jelenlegi hely

Kommunikáljunk, ne szarakodjunk

Honti Dániel, a HD-Honti Nyomda tulajdonosa
Honti Dániel, HD-Honti Nyomda, 365 üzleti történet
„Komoly alkudozásba kezdtünk, közben tépelődtem, mert nem engedhettem az árból, viszont az elveinkből sem”

 

szarakodik

  1. (szleng) vacakol, gatyázik
  2. (szleng) (valakivel) kiszúr, kitol

 

Nincs ember, akinek ne csúszott volna már ki a száján trágár szó. Legtöbbször észre sem vesszük, még akkor sem, ha azok vagyunk, akik ritkán és csak a legvégső esetben húzzuk elő a szókincsünk rejtett bugyraiból. Persze, az alábbi eset még akkor történt, amikor a címlapok nem hemzsegtek az obszcén kifejezésektől.

Nos, a történetemben és az én értelmezésemben a vacakolni szó lett volna helytálló, de mivel nem mérlegeltem a pillanatot és azt sem, kinek mondtam, így sikerült magammal a szó második értelmében kiszúrni.

Egyik csütörtök késő délután megcsörrent a telefon. Egy hölgy volt a vonal végén, aki azzal a mondattal kezdte a beszélgetést, hogy egy éve rendelt tőlünk nyomdai anyagot és mivel gyors, minőségi munkát kapott jó áron, így újra velünk dolgozna, ha elvállaljuk hétfői határidőre. Természetesen örültem a bizalmának, és már majdnem szó nélkül igent mondtam, mikor vázolta a munkát és a szállítás időpontját. Hirtelen képtelenségnek tűnt, hogy ennyi idő alatt megcsináljuk, de az a filozófiánk, hogy nem küldünk el senkit üres kézzel. Megbeszéltük, hogy reggel hívom, sikerül-e mindent leszerveznem. Letettük és vadul elkezdtem telefonálni, megmozgatva kapcsolataimat. Leszerveztem a hétvégi műszakot, ami többletköltséggel is jár, és tudtam, hogy otthon sem lesz felhőtlen az öröm a családi program elodázása miatt. De csináljuk!

Reggel büszkén közöltem a bársonyos hangú megrendelőnkkel, hogy megnyugodhat: megoldjuk időre a munkát. És akkor jött az, amihez a bársonyos hang is kevés volt: az ár. Előhúzta a tavalyi ajánlatunkat, mondván ő arra gondolt, ezt is megkapja ugyanazon az áron, vagy esetleg még olcsóbban. Csak hogy sok más mellett a hétvégi pótlékkal sem számolt, így sehogy sem jött ki a matek.  Komoly alkudozásba kezdtünk, közben tépelődtem, mert nem engedhettem az árból, viszont az elveinkből sem, és ekkor beletörődve, hogy bár üres marad a zseb, de legalább az ügyfél elégedett lesz, félbeszakítva őt azt mertem mondani: „Ne szarakodjunk… megcsináljuk akkor annyiért.” De a mondat végét már nem sikerült kimondanom, mert a bársonyos hang a mondat első része után egyszerűen rám csapta a telefont.

Hibáztam? Igen. Van mentség? Nincs. Tanulság? Számomra annyi, hogy az üzletben nincs lazulás, nincs szleng, igenis meg kell válogatni, hogy kinek, mit mondunk, még akkor is, ha a végletekig feszíti a húrt. Az üzlet az üzlet, nem szarakodhatunk, annak ott nincs helye.