Az első munkahelyem a kilencvenes évek közepén az a kis cég volt, amelyik Magyarországon egyedüliként foglalkozott instant üdítőitalporok gyártásával. Amikor megszűnt, hamarosan a szentendrei Márka üzembe kerültem. Az akkori igazgatót ugyanis egy litván csapat azzal kereste meg, hogy üdítőitalport szeretnének készíttetni. Mivel az üzem ehhez nem rendelkezett megfelelő háttérrel – habzóborokat, vodkát, gyümölcslevet állított elő –, engem kértek fel az új projekt irányítására.
A litván partner elmondta, milyen ízeket szeretnének gyártatni, és tudatta: az ötven kilós zsákokban Litvániába szállított kész italport maguk fogják tasakolni, vagyis bolti forgalmazásra alkalmassá tenni. Arra kértek, hogy segítsek ehhez a csomagolóanyagot és a gépeket Magyarországon beszerezni, és a por összetevőit állítsuk elő mi Szentendrén.
Hónapokig tartott, mire találtam egy tasakolóautomatákat gyártó pécsi céget, megvolt minden csomagolóanyag, és a szentendrei Márka-üzemben, egy pár száz négyzetméteres egységben megkezdődhetett a porok keverése. Elindult az együttműködés, én pedig – mivel még mindig pályakezdőnek számítottam – csak később eszméltem rá, hogy egy valamire nem fordítottam kellő figyelmet, mégpedig a forgalomba kerülő termék csomagolására.
Azt sosem láttam, csak annyit tudtam, hogy tasakolás után az orosz piacon forgalmazzák. Aztán egy évvel később kikerültem Moszkvába egy élelmiszeripari kiállításra, és a grandiózus rendezvényen hosszas keresgélés után rátaláltam egy üdítőitalport kiállító standra. Ott, kérdezősködés közben jöttem rá, hogy az ő poruk azonos azzal, amit mi Litvániába szállítunk, onnan ők „dél-amerikai” termékként értékesítik Oroszországban. A litván partnerünk ugyanis – az óriási haszon reményében –, az eredeti márkatulajdonost megkerülve, velünk készíttette el a dél-amerikai por hasonmását, azt odahaza lekoppintott külsejű zacskókba tasakolta, majd leszállította az orosz disztribútornak.
Vagyis ezért volt az, hogy kaptunk ugyan mintákat tőlük – a piacvezető cégek követése már akkor is nagy divat volt –, de sosem az eredeti kiszerelésben! Ezért szorgalmazták állandóan a fejlesztéseket, és ezért nem volt elég számukra, hogy a mi porunk és az általuk hozott minta (vagyis az eredeti, dél-amerikai üdítőpor) a feloldás után azonos színű italt eredményezett ugyan, de szárazon árnyalatnyi különbség volt közöttük!
A mozaikkockák sosem álltak volna össze, ha véletlenül nem akadok bele abba a kiállítási standba. Az élmény sokkoló volt! Azonnal leállítottuk a szállítást. Ekkor megtanultam: a gyártónak mindig megbízható információkkal kell rendelkeznie a terméke utóéletéről is.