Tényleg olyan fontos a változás, mint amennyit hangoztatják? – gyakran kérdezik ezt tőlem fiatalabb kollégáim. Igen, mondom minden egyes alkalommal, de tudom, ez így csak szöveg, sokkal meggyőzőbb egy példa. Olyan, ami megtörtént. Velem.
Sok évvel ezelőtt, még pályakezdőként egy olyan projektben működhettem közre, ami abszolút újdonság volt itthon. Akkori cégem, a Compaq egy call centert hozott létre úgy, hogy CRM (ügyfélkezelői) programot is csatolt hozzá. Az USA-ból jöttek a szakértők a projekt megvalósítására.
A főnököm behívott, és közölte, én leszek a kapcsolattartója a projektet megvalósító tanácsadó cégnek. Örültem a feladatnak, sokat tanulhattam a megvalósítás során. Ám a megbízás második fele így szólt: És a jövő héten már érkezik is Houstonból a projekt vezetője, akivel együtt kell dolgoznom. Houstonból? – ijedtem meg hirtelen, aztán nem volt mit tenni, közöltem a vezetőmmel: én nem tudok angolul! Máig előttem van a döbbenet, ahogy erre az információra reagált: Hogyan? Ilyen még van?! Van. Volt. Bár amerikai cégnél dolgoztam, odáig senki nem kérdezte meg, beszélek-e angolul. Valószínűleg azért nem, mert azt feltételezték, mindenki beszél angolul. Én viszont oroszul és franciául tanultam, diplomáztam.
A meglepetéstől főnököm egy darabig szóhoz sem jutott. Elgondolkodott, hogy mit tegyen. Végül egyszerűen áthidalta a nehézséget: a következő 5-6 napban tanuljak intenzíven angolul. Én még elhebegtem, nem szeretném, ha ez a fontos projekt azon bukna meg, hogy én nem beszélek angolul, talán jobb lenne… Nem mondhattam végig, jött a megfellebbezhetetlen utasítás: az amerikaiak egy évig itt lesznek, ismerik a szakmát, abban nem kell segíteni, a többit csak meg tudom oldani?!Bizalma óriási felelősséget rakott rám, egyben óriási lehetőséget is kínált a bizonyításra...
A beszélgetés után egy könyvesboltba rohantam, megvettem a Kis angol nyelvtan című könyvet, és bemagoltam az alapmondatokat: Hello, how are you? stb. Az amerikaiakkal végigküzdöttem az egy évet. Nagyon kapaszkodtam. Utólag bevallhatom: soha ilyen frusztráló évem nem volt. A semmiből kellett valamit felépítenem…. Végigcsináltam. Olyan jól sikerült, hogy 3 év múlva nemzetközi feladatot kaptam, majd két különböző országban is éltem, dolgoztam. Mindegyiknél az angol tudás volt a minimum feltétel…
Változtam? Sokat! Folyamatosan. Nemcsak a nyelvi megpróbáltatások miatt. Állandóan igazodnom kellett a dinamikusan fejlődő iparág sajátosságaihoz. Az viszont változatlanul velem maradt, hogy a legtöbb, amit egy fiatal kaphat vezetőjétől, az a bizalom és a hit, hogy képes lesz helyt állni és fejlődni. Akkori vezetőm hatalmas rizikót vállalt velem, értem. Az én karrierem akkor és ott kezdődött.