Jelenlegi hely

A hála nem üzleti kategória

Csőre Tamás, az EuroFleet Gépjármű Flottakezelő Zrt. stratégiai igazgatója, igazgatóságának elnöke
Csőre Tamás, az EuroFleet Gépjármű Flottakezelő Zrt. stratégiai igazgatója, igazgatóságának elnöke
„Sokan féltettek, lehetetlennek tartották a vállalást. Családom tagjai szinte könyörögve próbáltak lebeszélni, de hajthatatlan maradtam.”

 

Ifjú titánként egy flottakezelő cég értékesítési igazgatója lettem, majd ügyvezetője. Amikor odakerültem, kezdeti szakaszában volt a vállalkozás. Kemény, következetes szakmai munkával sikerült felfuttatnom korszerűen működő sikeres céggé. Jól ment a bolt, olyannyira, hogy egy multi szemet vetett rá. A tulajdonos meg igent mondott, azaz még fénykorában eladta a céget. Milliárdos üzletről volt szó. Én azt hittem, hogy eladáskor a tulajdonos számol velem is, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy az én közel évtizedes munkám gyümölcse volt a kiváló exit.

Rákérdeztem – utólag átgondolva naivan –, hogy gondolt-e rám az ügylettel kapcsolatban. Csodálkozva nézett, majd közölte: Tomika, a hála nem üzleti kategória. Ez a mondat akkor és ott fájdalmas csalódást okozott és örökre belém égett. Úgy éreztem magam, mint egy serpa, aki hátára véve, csúcsra vitte a rábízott utast és akit fizetség helyett a mélybe löktek.

Elkeseredett voltam, kisemmizve éreztem magam, hiszen a munkámmal milliárdossá tettem munkáltatómat!  És akkor neki a hála nem üzleti kategória… Persze, jogilag tényleg nem járt volna a vételárból pénz, de erkölcsileg egyértelműen igen. Végigfutott az agyamon, hogy az ott töltött közel egy évtizedet milyen erőltetett tempóban szívvel-lélekkel dolgoztam végig, hogy a vállalat kiváló legyen. Élveztem a látványos növekedést és a sikereket. Magaménak éreztem a vállalatot, éjt nappallá téve keményen termeltem, csúcsra juttattam a céget. És most meg semmi?!

Akkor és ott eldöntöttem, hogy soha többet nem leszek alkalmazott és újra feljutok a csúcsra. Elhatároztam, hogy a felhalmozott tudást, a szakmai ismereteket maradandó értékre váltom és felépítem Magyarország legjobb flottakezelő cégét. Meg akartam mutatni önmagamnak és környezetemnek, hogy mi is van bennem valójában. A sértettségemből brutális motivációt merítettem. Mindenemet egy lapra tettem, innentől csak ez a cél hajtott, s vitt előre.

Tőkés társat kerestem, s találtam Hovány Márton személyében, aki jó szemmel meglátta a közös lehetőséget, és beszállt a vállalkozásba, így 70 százalékban a Hovány-csoport lett a tulajdonos. Sokan féltettek, lehetetlennek tartották a vállalást. Családom tagjai szinte könyörögve próbáltak lebeszélni, de hajthatatlan maradtam.

Nem lehetett visszatartani, mennem kellett előre, hajtott a bizonyítási vágy, a „majd én megmutatom” érzése. Ez olyan erősnek, inspirálónak bizonyult, hogy tíz év alatt a korábbinál jóval nagyobb és sikeresebb flottakezelő céget sikerült építenem az Eurofleet-ből.  Utólag átgondolva, ha akkor nem vagyok helyzetbe hozva, nem biztos, hogy eljuthattam volna idáig. Slusszpoénként pedig elmondhatom, hogy a korábbi cég tulajdonosa is bérelt tőlünk tartósan autót!