Korábban egy nagy nemzetközi cégnél dolgoztam, ugyancsak a csomagolástechnikai szakmában. Volt egy kiemelkedő nemzetközi tender, amire máig emlékszem. De mint kiderült, nemcsak én…
Óriási tételről volt szó, ha jól emlékszem 600-800 millió forintos hullámdoboz szállításra írt ki tendert egy ismert francia cég. Sokan beneveztünk a térségből is. A kiválasztás elhúzódott, többfordulós tárgyalásokon kellett részleteznünk, mit hogyan vállalnánk, milyen feltételekkel szállítanánk. Mindenki nagyon meg akarta nyerni ezt az üzletet, ezért jócskán lejjebb mentek az árak. A francia céget egy román származású hölgy képviselte, aki profi módon játszott az „idegeinkkel”. Sokat köszönhet neki a francia vállalat, nagyon jó feltételeket ért el csak azzal, hogy nem sietett, kényelmesen újabb és újabb fordulókat hirdetett meg. Egyre kevesebben lettünk, végül már csak ketten maradtunk. Nagy volt a feszültség, árban és feltételekben mindketten elmentünk a határokig. Egyformán jók voltunk, el nem tudtam képzelni, mi alapján dönt majd a román-francia megbízott.
Az utolsó fordulóban szünetet tartottunk. Viccelődtünk, én bedobtam, hogy éppen azon a napon van a születésnapom és már reggel úgy képzeltem, hogy nagyon szép ajándékot fogok kapni. A hölgy felfigyelt erre a mondatomra. A következőre még inkább. Bejelentettem, hogy én már azt is tudom, hol fogom tartani a 100. születésnapomat, és hogy kiket hívok meg vendégségbe! Azt hitték, viccelek, de én ezt halálosan komolyan gondoltam. Tényleg megterveztem, hogyan is lesz ez 100 éves koromban. A telefonomban ott volt az elképzelés, nagy kegyesen megmutattam tárgyalópartneremnek, a tender kiírójának. A hölgynek elkerekedett a szeme, hitetlenül nézte a telefonom. De nem volt csalás, még a magyarul nem tudó is rájöhetett, itt bizony tényleg egy 100. születésnap van megtervezve.
Szünet után folytattuk a megbeszélést. Pontosabban folytattuk volna. A hölgy eredményt hirdetett. Én, azaz a cégem nyert. Nem sokat indokolt, csak annyit mondott: meggyőztem arról, hogy hosszú távon gondolkodom, kellő humorérzék és eltökéltség van bennem ahhoz, hogy az esetleges nehézségeket legyőzzem.
Pár év múlva egy konkurenstől hallottam, hogy egy vacsorán beszélgetett ezzel a román-francia hölggyel, aki arról mesélt, hogy találkozott egy igazán optimista emberrel, aki már negyven-ötven évesen is a 100. születésnapját tervezi. Ez nagy hatással volt rá. Ha elkeseredik néha, mindig erre az emberre gondol és jó kedve lesz!
Nem mondtam semmit, csak szép csendben kihúztam magam. Ugye milyen kevés kell egy sok-százmilliós üzlet megnyeréséhez?