Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja… Na, ez az, amit el akartunk kerülni az egyetemi oktatásban. Üzleti képzéseink önköltségesek, a diákoknak fizetniük kell azért, hogy ezeken a szakokon tanulhassanak.
Jól képzett az oktatói csapatunk. Tudományos fokozatokkal jól állunk, van köztünk kutató alkat, s van, aki inkább tanító. Egyetlen gyenge pontunk akadt az elmúlt évek alatt. Olyan, amin változatnunk kell, mert különben állandó vesztesek leszünk. Az üzleti szakon oktatók teljes felkészültségéhez akár 8-10 év is szükséges. Ám ha ez megvan, hirtelen jön a felismerés, és ami rosszabb, a csábítás: ilyen tudással az üzleti életben az addigi jövedelmük három-négyszeresét is megkereshetik. Ez gyakran ellenállhatatlan vonzerő. És mi kezdhetjük elölről a „betanítást”.
Régóta terveztük, hogy nem csak beszélünk az üzletről, de ki is próbáljuk, hogyan boldogulunk vállalkozóként. Nem akarunk elmenni az egyetemről, sokunknak ez a szívügye, de jó alternatívának látszott, hogy „mellékesen” tréningeket tartunk, tanácsadóként dolgozunk, vállalatok megrendeléseit teljesítjük. Vagyis az elméleti tudást a gyakorlatban teszteljük. És mindemellett a közalkalmazotti fizetést piaci keresettel turbózzuk. Az elhatározás megvolt, csak ember nem, aki ezt az egészet megszervezi.
S amikor idáig jutottunk a felismerésben, megjelent nálunk egy hölgy, aki akkor települt vissza Angliából, ahol az egyik Big4 cég, a Deloitte trénere volt. Csapatot keresett maga mellé, hogy itthon is beindítsa ezt a munkát. A megfelelő ember a megfelelő helyre érkezett. Egymás kezébe csaptunk. Csupán azt kellett még kitalálnunk, miként díjazzuk őt ezért a vállalkozás-beindítási munkáért. A közalkalmazotti szigorú szabályozás közepette nem volt egyszerű, de megoldottuk.
Feltérképezte, ki mire képes, miben tud tanácsot adni, tréninget tartani, kiképzett bennünket a gyakorlati munkára, összeállított egy tréning naptárt, és megnyomtuk a startgombot. Üzleti reggeliket szerveztünk a potenciális ügyfeleknek, cégeket kerestek meg ajánlatokkal. Nyögvenyelős volt az indulás. Egy ember nem válthatja meg a világot, azaz kiderült, kellenek mellé segítőtársak. Félállásban adminisztrátort kapott, és a marketinges doktoranduszok piaci stratégiát gyártottak. Felgyorsult a gépezet, jöttek az első sikerek. Akkor már bátran és büszkén hirdettük, az egyetemi Üzleti Tudásközpont működik.
… Több tízmilliós bevételnél tartottunk, és szárnyaló terveket vázoltunk, amikor a koronavírus járvány leállított mindent. Nagyon jó, mondhatnánk, most akkor kipróbálhatjuk, a válságkezelés elmélete miként működik a gyakorlatban. De nem mondjuk. Ezt a próbát inkább kihagytuk volna.