Az USA-ból jöttem haza az 1990-es évek elején, férjemmel rögtön vállalkozást alapítottunk. Az ő iparjogvédelmi tudását hoztuk egy „fedél alá” az én pénzügyi, vállalkozási szakterületemmel. Így jött létre a pénzügyi és innovációs tanácsadó irodánk, amely az én nevemet vette fel. Világmegváltó terveink voltak, és nagyon fiatalok voltunk. Tudtuk, hogy nagyon magas színvonalon kell kiszolgálni a vevőinket, mert „ismeretlenül” csak így juthatunk előre.
Az 1990-es évek elején a tanácsadó irodák tulajdonosai, és szakemberei jellemzően a közép-, és idősebb korosztályból kerültek ki, vagy nagy nemzetközi múltú irodák álltak mögöttük. Ritka volt, hogy a húszas évei elején járó nő tárgyaljon pénzügyi, és innováció-menedzsment területen. Én azonban csak mentem előre, és nem foglalkoztam a korommal. Sok megbízást kaptunk, és a legtöbb vevőnkkel az első megbízás óta kapcsolatban állunk. Van, akivel már 25 éve!
Kezdetben irodánk sem volt, szüleim lakásában fogadtam az ügyfeleket. Kellemes polgári miliőben, antik bútorokkal, zongorával körülvéve tárgyalhattunk. Ez tekintélyt adott nekünk. Voltak, akik a nevemet elolvasva rendszeresen megkérdezték: … és Glósz úr hogy van? Örültem a figyelmességüknek, és hosszan meséltem, hogy édesapám akkor éppen merre utazott, kivel találkozott. Ő filmesként dolgozott és sokat járt külföldre. Üzletfeleim áhítattal hallgatták, mennyire elfoglalt Glósz úr.
Így ment ez évekig… Közben növekedtünk, ismertebbek lettünk, egyre több kollégánk lett, és saját irodát hoztunk létre, amely elegáns, és szép volt. A 2000-es évek elején még mindig fiatalok voltunk, és az új ügyfeleknél még mindig előkerült a szokásos kérdés: … és Glósz úr hogy van? Mikor ismerhetnénk meg személyesen is? Mivel édesapám sokat volt külföldön, így nem sikerült összehozni a találkozásokat. A filmes szalma mindig is érdekes volt, de nem értettem, hogy miért érdeklődnek ennyien édesapám iránt.
Egy hétvégén megnéztem „A Csendestárs” című filmet, és ekkor esett le a tantusz: ügyfeleink képzeletében Glósz úr egy tapasztalt, jól szituált úr, akinek én vagyok a lánya, és aki nagy nemzetközi kapcsolataival erősíti a vállalkozást. Szerényen a háttérbe húzódik, de azért neki köszönhető sikerünk… Két malomban őröltünk! – jött a felismerés. A Hogy van Glósz úr? udvarias érdeklődés nem édesapámnak szólt, hanem az elképzelt, befolyásos, láthatatlan patrónusunknak, aki egyengeti a cég útját…
Édesapám mindig támogatott, de nem olyan módon, ahogy azt az ügyfelek gondolták. Büszke vagyok magunkra, az évek alatt kialakult csapatunkra, a profi szolgáltatásainkra. Fiatalon, ketten építettük fel a pénzügyi és innovációs tanácsadó irodánkat. Nem is akármilyet!