Jelenlegi hely

Engem többet nem szívatnak meg!

Csík Klára, a Karrier és Stílus Kft. ügyvezető igazgatója
Csík Klára, 365 üzleti történet
„A négy literes flakonok összevissza dülöngélve, kiömölve, felborulva feküdtek a platón. Siralmas látvány volt.”

 

A rendszer váltás idején, a 1990-es évek elején, sokmenetes interjú sorozat után a Benckiser magyar vállalatának alapítására kaptam megbízást. A szocialista vállalati kultúra után egy nemzetközi cégnél dolgozni különleges feladatot jelentett. Kamikaze módon belevágtam. Először a lakásunkon volt az iroda, majd egy alakuló irodaházban. Megkezdődött a szervezet kialakítása, formálódtak a munkakörök, felvettem az első szakembereket. A hőskorban „a mindent az üzletért” szemlélet alapján ügyvezető igazgatóként magam cipeltem a mintákat, hogy bemutassam a termékeket a későbbi megrendelőknek. Az első termék, mely a hazai piacon is slágerré vált, egy öblítő 4 literes változata volt. Ahogy megkaptam az első nagy megrendelést, azonnal továbbítottam a német központba.

Izgatottan vártuk az első kamion érkezését. Máig előttem van az a pillanat, amikor megérkezett az Azúr 11. kerületi telephelyére. Minden érdekelt ott volt, izgatottan nyitottuk ki a kamion ajtaját.

Azt hittem dührohamot kapok, amikor megpillantottam a raktártér belsejét.

A 4 literes flakonok össze-vissza dülöngélve, kiömölve, felborulva feküdtek a platón. Siralmas látvány volt. Egy ilyen kezdés nem könnyíti meg a további sikeres együttműködést a partnerekkel, gondoltam magamban. Magyarázkodni sem volt érdemes, inkább mentettük, ami menthető volt. Szégyelltem az egészet. Még a megrendelő nyugtatgatott, ne izgassam magam, ez előfordul másokkal is. Ok, de nem velem! Forrt bennem az indulat.

Telefonok, faxok követték egymást, mi is történt valójában.

Következő héten értekezletre utaztam a német központba. Bejelentkeztem a logisztikáért felelős vezetőhöz is. Vittem magammal a jegyzőkönyvet, fényképeket stb. Raktári környezetben fogadott, melyet én kértem, hogy lássam, miként készítik össze a szállítmányokat. Meglepődtem: minden raklapot lefóliáztak, hogy szállítás közben ne sérüljön a rakomány. Kérdeztem, ha ez a gyakorlat, akkor hozzánk miért érkezett fólia nélkül a termék. Mert nem kértem, hangzott a válasz. Magyarul: megszívattak.

Nyeltem egy nagyot, mielőtt magyarosan elkanyarítottam volna a választ, és udvariasan, de azért kellően határozottan felhívtam figyelmét, mire számíthat, ha ezt még egyszer megteszi.

Megértette. Soha többé nem volt gondom a szállítással, a termékek mindig rendben megérkeztek, és így a partneremet is kárpótolni tudtam egy későbbi adagból. De attól kezdve mindig nagyon óvatos voltam. Megtanultam a leckét: a döntés előtt minden részletre oda kell figyelni, még olyanokra is, melyek léte evidensnek tűnhet az adott helyzetben. Engem többet nem szívatnak meg! Munkatársaimat, partnereimet sem szeretném még egyszer kitenni ilyen kínos helyzetnek. Egy vezető felelőssége erre is kiterjed.