Kolumbusz Kristóf 1492-ben elérte az új kontinenst és felfedezte Amerikát...
Pontosan 500 évvel később... 1992-ben megérkeztem Magyarországra és végül ez az ország lett az Újvilág nekem.
Jó családból származó, jól nevelt, gazdag, 24 éves olasz fiú voltam. Családom neve több mint 100 éve összeforrt Verona nevével, őseim gazdag kereskedők voltak. Bár mire én megszülettem, a hatalmas vagyon már a múlté volt, de azért hozzá voltam szokva, hogy a vezetéknevemet mindenki ismeri. Ahogy befejeztem a közgazdasági egyetemet, úgy döntöttem, szerencsét próbálok a nagyvilágban. Sikerült egyéves szakmai gyakorlati helyet kapnom egy angol cégnél Budapesten. A magyar fővárosról akkor még alig hallottam, de ez nem állított meg és nemsokára tele kalandvággyal vonatoztam Budapest felé.
Hát, kalandokból kijutott bőven. Már ahogy leszálltam egy hóvihar kellős közepén a vonatról, odajött egy tagbaszakadt fickó és rám förmedt: Do you want change? Én ettől annyira megijedtem, hogy gyorsan kikaptam száz német márkát a zsebemből és a kezébe nyomtam. Adott cserébe valamennyi forintot. Gyanítom, hogy nem pont banki középárfolyamon. De nem mertem vitatkozni vele.
Ahogy beértem a Stadion hotelbe, a hallban belefutottam több éjszakai pillangóba, akik kuncsaftokra vártak. Én, a jó családból való úri fiú, aki még hasonlóval sem találkozott soha, úgy bámultam rájuk, mint gyerekek a cirkuszban. Gyorsan felmenekültem a szobámba és azon gondolkodtam: én a City-be készültem, de ez itt inkább a Vadnyugatnak tűnik.
A Vadnyugat-érzés elkísért a következő években is. Egyik kalandból a másikba estem: kaptam ételmérgezést koszos étteremben, többször ellopták a kocsimat (az olasz rendszámtábla túlságosan vonzó volt) és betörtek a lakásomba. Lassan hozzászoktam az itteni léthez és megszerettem az országot: a Trabantokkal, neonzöld melegítőkkel, bűn rossz kávékkal, amikben sosem olvadt el a cukor és a magától értetődően reggel 9-kor pálinkázó üzletemberekkel együtt. Budapest forgataga és üzleti élete közvetlenül a rendszerváltás után olyan volt, mintha egy Franz Kafka műbe csöppentem volna. És ez végérvényesen magával ragadott.
Közel harminc év telt el azóta. Ma sikeres tanácsadó cégem van, amely külföldi befektetőket támogat a magyarországi piacra lépésben. Továbbra is mélyen hiszek azokban az erkölcsi értékekben, amelyek eddig is meghatározták döntéseimet: hogy a pénz nem cél, hanem eszköz, eredménye a szenvedéllyel és szeretettel, jól elvégzett munkának. Bízom benne, hogy nemcsak Magyarország hagy nyomot bennem, hanem én is nyomot hagyok ebben a csodálatos országban, amely új hazámmá vált és amelyet annyira szeretek.