Jól indult ez a történet. Több mint harmincéves cégcsoportunkkal eljutottunk oda, hogy a kereskedelem, szolgáltatás mellett gyártani is szeretnénk. A piacon keresettek a speciális gépek, melyeknél a tömeggyártásra berendezkedő kínaiak sem zavarnak be.
2018-ban ajánlottak egy céget, amely acélszerkezetgyártással foglalkozott, s a tulajdonosa éppen megválni készült tőle. Megnéztem az üzemet, láttam, fel lehet építeni belőle egy több lábon álló, több műszakban dolgozó nyereséges vállalkozást, bár aktuálisan veszteséget termelt. Megbíztunk egy szakértőt, hogy világítsa át a vállalatot. Nehezen ment, az eladó vontatottan adta a szükséges információkat, egy idő után el is akadt a folyamat. Nem volt szerencsés, de azt mondtuk, egyszerű, működő cégről, átlátható struktúráról, üzemelő gépekről van szó, megvesszük. A tulajdonos mindenre személyes garanciát vállalt, különös tekintettel a GINOP pályázaton nyertes gépekre. Így 2018 végén megvásároltuk a cég 100%-os üzletrészét.
Új műszaki vezetőt neveztünk ki, aki pár hónap után jelezte, valami nagyon nem stimmel a folyamatoknál. Minél többet termelnek, annál nagyobb a veszteség, vagyis rosszul megállapított normák alapján folyt a munka. Ennél nagyobb baj volt, hogy az GINOP pályázat keretében beszerzett új gépek nem illettek a technológiába, és gyenge műszaki tartalommal rendelkeznek és ipari felhasználásra alkalmatlanok. Oknyomozásba kezdtünk. Kiderült, hogy nem ezekre a gépekre volt szükség és a valós beszerzési ár 4-5-szöröséért vették meg. Százmilliós beszerzésről volt szó, amelyekhez 50 milliós EU-támogatást nyert a vállalat, az üzemben talált vadonatúj gépek viszont húszmillió forintot értek.
A csalás nyilvánvaló volt, ezt jelentettük (rendőrség, minisztérium). Erre a hatóságok a korábban többször ellenőrzött, pecséttel is jóváhagyott szerződést észrevételeink alapján semmisnek nyilvánították, és követelik a támogatás összegét vissza. Ki fizessen? Mi, az új tulajdonosok, akik felfedezték a csalást? Vagy a régi, aki nem azt adta el, amiről a szerződés szól? Ő mossa kezeit…
És ekkor jött az újabb csapás, a koronavírus… A cég repülőterek üzemeltetéséhez kapcsolódó vállalkozás beszállítója volt. A megrendelések hirtelen eltűntek. Elbocsátottunk 40 dolgozót, de sajnos, így is kicsi az esély a cég túlélésére.
Már ott tartok, nem a koronavírustól félek, hanem attól, hogy a különböző támogatásokkal olyan üzletet gyilkoló vírus szabadulhatott a gazdaságra, mely megfertőzi a tisztes vállalkozásokat. A csalás nyilvánvaló, gyorsan lezárható lenne az ügy, de erre jelenleg várni kell. Bár az előjelek nem túl jók, bízom az igazságot támogató jogrendszerben és remélem, hogy később pozitív fordulatról tudok beszámolni.