Jelenlegi hely

Az öreg hippi a tradíciókhoz fordul

Palásti József, a Hírös P. Pékiskola Kft. tulajdonos ügyvezetője
Palásti József, a Hírös P. Pékiskola Kft. tulajdonos ügyvezetője
„Nagyanyám készítette a legjobb pogácsát, mégis engem hívtak pogácsakirálynak, mert én adtam el a legtöbbet”

 

Öt éve eladtam a Fornettit, lezártam azt a korszakot. Ám 25 évet mégiscsak a sütőiparban töltöttem. Bár sok minden másba is belefogtam, de a szakma visszahúz. Egy darabig ellenálltam, több vállalkozásommal az élelmezés más útjain haladok, de legyőzte ellenállásomat a múlt. Sokszor hívnak tanácsadónak – superviser-nek – különböző sütőipari cégekhez. Szívesen segítek, ám egyre gyakrabban úgy éreztem, tanácsom sokszor csak vízió, elmélet lehet, ha nincsenek mögöttem vásárlók, akik visszajelezhetik, mennyit ér valójában, amit mondok.

Ezért idén tavasszal létrehoztam a Hírös P. Pékiskola Kft-t, amit én csak a rövidített nevén, Hippinek nevezek. Magam is annak érzem. Egy olyan állandóan újat kereső elmének, aki nyughatatlan, folyamatosan innováción töri a fejét. Az én innovációm e területen az, hogy vissza kell térni a régihez. Itt vannak a korszerű gépek, az új technológiák, amelyek csodákra képesek, ám mintha elfelejtettük volna, milyen is az, amikor a vajaskifli vajjal készül. Emlékszem, nagyanyám készítette a legjobb pogácsát, mégis engem hívtak pogácsakirálynak, mert én adtam el a legtöbbet.

Már nem törekszem legekre. Ezen túljutottam, régi cégemnek nem leszek a konkurense. Amikor ott újítottunk, sokan a mi nagyüzemi technológiánkat plagizálták. Nem volt gond, általában ez az újítások sorsa. Kíváncsi vagyok, vajon a tradíciókhoz való visszafordulásomat is követik majd? Nincsenek nagy terveim e cégben: „csak” a nagymamám pogácsájának ízét, illatát szeretném visszahozni a mába.

Hogy ez hátraarc lenne? Ugyan már! A fejlődés időnként visszatér a gyökerekhez, hogy onnan induljon új irányokba. A sütőiparban most innovációs robbanás van – több izgalmas, új cég versenyez a piacon. Sokakról csak elismerően tudok szólni. Izgalmas feladatnak látom, hogy ebbe a piaci pezsgésbe egy öreg „hippi” miként tud bekapcsolódni, sőt, sikeres lenni.

Igen, hippinek érzem magam. Persze, nem fogadom el az 1960-as évek hippijeinek minden gondolatát, csupán azt, ahogy megkérdőjelezték az akkori társadalom működését, ahogy szabadon akartak élni. Én csak a saját szakmámat szeretném „forradalmasítani”, „felszabadítani”, ráadásul igencsak ódivatú módon. Visszatérve a nagyanyák receptjeihez, amolyan öreg hippi módján, de szabadon.

Most könnyebb helyzetben vagyok, mint pályám kezdetén voltam. Van tapasztalatom, tudásom, és a szükséges tőke is rendelkezésre áll. Már nem akarok bizonyítani, nem akarok piacvezető lenni. Csak jót akarok csinálni, hogy amikor tanítok, tanácsot adok, a vevők elégedettsége hitelesítse mondanivalómat. Igaz, erre elég lett volna a múltbeli siker is, ám én napi visszaigazolásra, aktuális elismerésre vágyom. E vállalkozással megadtam magamnak az esélyt erre is.