Nincs annál jobb munka, mint amikor valami nagyon új dolog létrehozásában vehet részt az ember. Így voltam én is vele, amikor több évtizeddel ezelőtt a mobiltechnológia hazai bevezetésében vehettem részt, az akkori Westel (a T-Mobil elődje) kommunikációs vezetőjeként. Nem értettem hozzá, hiszen korábban újságíróként, kiadóvezetőként dolgoztam, de éreztem, egy új korszak kialakításában közreműködni megtisztelő feladat.
Nem sokáig tartott az örömmámor. A mobil telefonáláshoz adótornyokat kellett építeni, ami időnként a helyi lakosság ellenállásába ütközött. Gyakran alaptalanul szították az emberek félelmét, olyan betegségek kialakulására hivatkozva, melyeknek semmi alapja nem volt. Egyik nap arról értesültünk, hogy egy csoport a Westel elé szervez tüntetést. A vezérkar ránk bízta, vegyük át a petíciót, kezeljük e feszültséget. Kidolgoztuk a stratégiát, aminek egyik eleme az volt, hogy én beépülök a csoportba, belül próbálok érvelni, s kitalálni, mivel tudnánk „leszerelni” az indulatokat.
Így amikor a nem túl népes társaság a székház elé érkezett, beálltam közéjük. Sőt, a kezembe nyomtak egy nagy tiltakozó táblát, azt is cipelhettem. Kollégáim az ablakból figyelték a fejleményeket – és engem –, majd annak rendje-módja szerint átvették a petíciót. Attól kezdve rendszeresen részt vettem a csoport ülésein. Hamar feltűnt, hogy valójában az önkormányzaton belüli ellentétek következménye a tiltakozás. A vezetők támogatták a tornyot, az ellenzék nem. Szinte minden döntésnél így volt ez, tehát láttam, őket kell meggyőznöm. A vitákban tényeket soroltam, nemzetközi példákat idéztem. Az egyik résztvevő felvetette: mi lenne, ha a toronyért cserébe kérnének valamit a mobilvállalattól. A településen leginkább egy játszótér hiányzik, csinálja meg azt a cég, ha már annyira akarja azt a tornyot.
Ez jó fordulatnak bizonyult. A Westel amúgyis sok pénzt költött különböző társadalmi ügyek támogatására, ebbe illett a játszótér is. Elvállalta, megcsinálta. A torony pedig megépült, békességben. Én közben összebarátkoztam a tüntetés egyik fő szervezőjével. Feltűnt, hogy remek agitátor, jó kommunikátor. Amikor belátta, hogy a technikai fejlődés megállíthatatlan, s lehet azt „emberbarát” módon is csinálni, „átállt” a mi oldalunkra. Attól kezdve az egyik legjobb külső munkatársam lett.
Ez a történet azért jutott eszembe, mert most újra korszakváltás előtt áll a telekommunikációs szakma. Az 5G terjedéséhez új fejlesztések kellenek. És leginkább hatékony tájékoztatás. Ez utóbbi nemcsak itt van lemaradva, de az élet több területén is. Éppen ezért több régi „nagy” szakemberrel, egykori szóvivőkkel megalapítottuk a Jövő kommunikációja alapítványt. Úgy látjuk ugyanis, van miben segíteni.