Cégünk kb. kétezer darab szünetmentes áramforrást telepített már és szinte minden partnerünk elégedett volt. Persze, így is becsúszott egy-egy fiaskó.
2010 környékén a Tatabányai Ipari Parkban működő japán üveggyárból hibát jelentettek az egyik gyártósor áramellátását végző berendezésünknél. Szakembereink azonnal oda mentek, és próbálták a baj okát feltárni, de nem boldogultak vele. Akkoriban még nem voltak öntesztelő készülékek, így minden szakmai tudásukat latba vetve próbálták megtalálni a hibát. A berendezést mérete miatt nem hoztuk el szervizünkbe, hanem ott helyben próbáltuk megjavítani. Sajnos, ez többszöri kísérletre sem sikerült. Mindez az üzemeltetést nem zavarta, mert egy tartaléktápról ellátták a gyártósort. Nem volt mit tenni, hívnunk kellett egy mérnököt a gyártótól, hogy minél előbb helyreállítsuk a meghibásodott eszközt, és a vevő türelmét se tegyük próbára. A külföldi szakember gyorsan jött, és munkatársaimmal együtt műszerekkel, műszaki rajzokkal, nagy önbizalommal a helyszínre ment. Én is elkísértem őket.
Ott aztán szétszerelték, majd nagyon alaposan átvizsgálták a berendezést. Amikor úgy látták, hogy minden rendben van, összeszerelték, és egy próbaindítást végeztek. Na, ekkor lett igazán nagy a baj…
A bekapcsoláskor ugyanis először puskaropogáshoz hasonló, fülsüketítő robbanássorozat hallatszott, majd egy ennél is nagyobb durranás. Kollégáimmal egymást taposva hátráltunk, és csak az áramellátó helyiség fala akadályozta meg, hogy ne tovább. Próbáltunk egymáshoz beszélni, de nem hallottunk semmit, mert még erősen csengett a fülünk a korábbi csatazajtól. Eközben az üzem két japán csoportvezetőjének rettegő arckifejezésű feje jelent meg a terem bejáratának alsó sarkában. Valószínűleg kúszva közelítették meg a „hadszínteret” és félve lestek ki egy-egy tűzoltó palack fedezékéből.
Minden rosszban van valami jó, tartja a mondás, vagyis e lármás próbával napnál is világosabb lett, hol a hiba, ami addig rejtőzködött. Igaz, kicsit hangosan, de egyértelműen előjött. Másnap minden szükséges alkatrészt kicseréltünk a külföldi mérnök vezényletével és újra indulhatott a helyreállított tápellátás. A berendezés azóta is működik.
Még egy apró adalék: a robbanás napján hazafelé menet, a nagy ijedtséget feledtetni, betértünk egy feszültségoldó vacsorára egy étterembe. A pincér udvariasan, ám kissé rosszallóan szolgált ki bennünket, s talán a mai napig úgy emlékszik ránk, hogy négy süket ordibálva evett-ivott, megzavarva ezzel az amúgy csendes vendéglő nyugalmát. Bennünket ez akkor egy cseppet sem zavart. A már-már kínossá váló hiba kijavítása kárpótolt mindenért. És hála az égieknek, a szóban forgó vállalattal megmaradt a kiváló kapcsolatunk.