Jelenlegi hely

Amikor a legrosszabb hír a legjobb hír

Csipak Péter, a Fashion Street alapítója
Csipak Péter, 365 üzleti történet
„A harmadik ajánlatom már olyan arcpirítóan magas volt, amely minden józan számítást felülírt”

 

Már szinte minden készen állt ahhoz, hogy belevághassak életem egyik legnagyobb víziójának megvalósításába. Küzdelmekkel és izgalmakkal teli évek álltak mögöttünk. A Deák Ferenc utca épületeinek és ingatlanjainak egymást követő, folyamatos akvizíciója és az utca, az épületek, üzlethelyiségek teljes felújítása megfeszített munka volt. Legyen az egy elkeseredett, idős házaspár romos garzonlakása, egy virágzó kaszinó egymással összekülönbözött négy tulajdonosa, egy felszámolásból megvásárolt üzlethelyiség vagy éppen egy önkormányzati tulajdon. Minden egyes lakóval és tulajdonossal egyedileg kellett megállapodnunk az eladásról, olykor szürreális feltételek mellett, például egy lakógyűlésen ránk dobált szendvicsek közepette. Mindez azért, hogy a megálmodott, egységes és makulátlan divatutca megvalósításába belekezdhessek.

Kemény menet volt, de sikerült megvásárolni az épületeket és szinte minden készen állt. Szinte. Már csak egyetlen, de talán az egyik legfontosabb lokáció – a Deák tér egészét magába foglaló ingatlanegyüttes – hiányzott, hogy a teljes utcaszakasz komplett felújításába és átalakításába belekezdhessünk. Azonban akármennyi falat sikerült is áttörnöm a Deák Ferenc utca akvizíciója során, úgy tűnt, ez a legutolsó, a Porsche-család tulajdonában lévő ház megvétele mégsem fog sikerülni.

Már elsőre is jelentősen az akkori piaci ár feletti összeget ajánlottunk, de egy év elteltével, a harmadik ajánlatom már olyan arcpirítóan magas volt, amely minden józan számítást felülírt. Az üzlet kerékkötője pedig nem volt más, mint a legendás Porsche-néni: a család nagymamája, aki imádta ezt a budapesti utcarészt, különösen azért, mert, ahogy ő mondta: „ez volt a Porsche-család első akvizíciója a keleti blokkban”. Végül megtettem a negyedik ajánlatot is, amelyre a Porsche Hungaria vezérigazgatója egyszerűen csak annyit mondott: „Péter… hát, te tudod.” De tudtam is: enélkül az épület nélkül ugyanis nem lehet végrehajtani azt a maga nemében egyedülálló tematikus városfejlesztést, amit elterveztem. Nem jöhetne létre a Fashion Street víziója, csupán néhány szép üzletet hoznánk létre egy átlagos belvárosi utcában.

Teltek a napok, majd a hetek, és nem kaptam választ az ajánlatra.

Aztán egyszer csak, mikor egy kedves jó barátom esküvőjére érkeztem, a templomba lépve, a bejáratnál a Porsche Hungaria vezérigazgatója, Eppel János barátom fogadott. Miután üdvözöltük egymást, a tőle megszokott színlelt komolysággal rám nézett és azt mondta: „Péter, van egy rossz hírem. Elfogadtuk az ajánlatodat.”

Ez volt a legrosszabb jó hír, amit valaha kaptam.