Menedzsermesék
A sikeres „nagy durranás” után a szervezet csak egy lélegzetvételnyi szünetet tarthatott, egy nyolc óránál hosszabb kiadós alvás, egy koccintás, egy kis vállveregetés – aztán az üzlet ment tovább. A vállalatnál az új számítógépes rendszerre, új folyamatokra való átállás izgalmai után a problémák kezelése napi rutinná vált. Az új gépezet beindult, de a folyamatok még nem működtek olajozottan, a programban is maradt még hiba, a kerekek csikorogtak.
Kettős teher nyomta a szervezetet: fellendíteni az üzletet és kezelni az átalakulással járó problémákat. A tulajdonosokat már csak a gyors üzleti eredmények érdekelték. Ezt az addig az átszervezésért, mostantól a cég működéséért felelős vezető is jól tudta. Ha nem tudta volna, akkor az új vezér a belépésekor erre figyelmeztette, mondván, hálára ne számítson. Dolgozzon.
Az új vezér az addig végzett hatalmas munkára sem volt kíváncsi. Végigszáguldott a szervezeten, mindenbe felszínesen belekapott, mindenkinek mindent megígért és csak kommunikált, kommunikált. Ennek volt az igazi nagy mestere. A folyamatok működését figyelmen kívül hagyva követelt azonnali változásokat és zokon vette, amikor hősünktől azt a választ kapta, hogy „a lehetetlent szokás szerint holnapra teljesítjük, a csodákra egy kicsit még türelmet kérünk.” A feszültség az új főnök és az átszervezésben megfeszített munkát végző szervezet között egyre nőtt. A vihar előtti csendben is érezhető volt, hogy a vezér saját embereit akarja behozni a szervezetbe. Persze, ezt nem lehetett direktben eladni a tulajdonosnak, hiszen az átszervezést korrekten végrehajtó vezetők és munkatársaik bizonyítottak már – a jól kommunikáló új vezér pedig még csak egy ígéret volt. Ám olyan ember, aki jól ismeri a munkahelyi menedzserjátszmák minden trükkjét. Azt is, hogy a „nép hangjával, véleményével” kell hiteltelenné tenni a számára nem kívánatos vezetőket, szakembereket. Ehhez első lépésként a következő igazgatósági ülésen egy háromszázhatvan fokos felmérést javasolt. „Aha, tehát akkor elindul az üldözés, de most már nem a megszokott „soros” módon, hanem teljes körben! És ki áll a kör a közepén? Én és a csapatom!” – gondolta a sokat próbált operációs vezető.
Ő is ismerte ezt a módszert. A vezérigazgató által kiválasztott külső tanácsadó céggel célzatosan alakított kérdésekkel felmérik a legfontosabb üzleti területek eredményességét és az eddigi vezetés munkáját. A felmérés ez esetben akkor „sikeres”, ha az eredményeket becsmérlik és a munkatársak elégedetlenségét bizonyítják a válaszok. Ezt nem nehéz elérni. Ezután pedig jöhet egy teljes átszervezés, az „alkalmatlan” vezetőket el lehet küldeni, a tulajdonosokban a felépített bizalom így megrendíthető.
Ezek a gondolatok száguldottak a működésért felelős vezető fejében. Mit tegyen? Szálljon nyíltan szemben a javaslattal? Az időhúzás mellett döntött. Elvben támogatta az indítványt, de kérte, hogy ebből első körben maradjanak ki az ő által irányított területek. Arra hivatkozott, hogy a folyamatosan nagy nyomás alatt dolgozó embereket ez esetleg elbizonytalanítaná – ez komoly működési kockázatot jelentene. „Különben is, milyen vezető lennék, ha két év alatt napi tizenkét órában együtt dolgozva a csapatommal ne ismerném erősségeiket, gyengeségeiket. Ehhez nekem külső szakértő nem kell! Ráadásul drága pénzért!” A vezér szeme szikrázott, összeharapta az indulattól elvékonyult száját és bólintott: „Rendben, a többi területen kezdjük! De az ellenállásod azt a látszatott keltheti, hogy sok takargatni valótok van!” – jelentette ki.
És elindult a küzdelem. A szomszédos társterületek megdolgozásával kezdődött a „felmérésnek” álcázott hajsza. A kérdések átnyúltak az ő területeire is, a részeredmény vészjósló volt. Úgy érezte magát, mint egy harcos, aki középen áll és körbeveszik a támadói, s már csak arra tudott koncentrálni, hogyan védje ki a nemtelen támadásokat. Ez rengeteg energiáját emésztette fel, kevésbé figyelt a szakmai munkára, az idegei is gyengültek. Kifárasztásra ment a játék. Érezte, hogy ez a küzdelem csak negatív eredményű lehet. A „win-win” szituáció kizárt. Utolsó esélyként készített egy összefoglalót a helyzetről és az azzal járó kockázatokról, bejelentkezett a tulajdonos azon képviselőjéhez, aki figyelemmel kísérte a nagy projektet, s többször jelezte megbecsülését, bizalmát.
Kávéztak, beszélgettek, közben a nagyfőnök átfutotta a jelentést. Megcsóválta a fejét és azt mondta: „Igen, ez már olyan, mint egy rossz házasság. Nem lehet folytatni egy fedél alatt. Nekünk is választani kell.” Elgondolkodott, majd kissé zavartan kijelentette: „Az új ember még csak egy ígéret, Ön már bizonyított. De neki jobb a szerződése, sokkal drágább lenne tőle megválni, mint Öntől. Sajnálom!”
Skonda Mária
Üldözés 360 fokban
