Rózsai Rezső: komplexszé vált a világ, felgyorsultak a változások

Rózsai Rezső: A 2008-as világválsághoz hasonlót senki nem jósol, de helyi, iparági gondok lehetnek

„Ne a válságra készüljünk, hanem a változásra! Azt nem lehet elkerülni, ezért jobb felkészülni, hogy a jövőben a gyors változások miatt még több lesz a bizonytalanság” ad tanácsot Rózsai Rezső, a KPMG Magyarország 2019. október 1-től kinevezett vezérigazgatója. Majd hozzáteszi: a folyamatok ma egy olyan egyre komplexebbé váló üzleti környezetben zajlanak, amelyben minden sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb, mint akár 10 éve …

 

Nemrégiben egy beszélgetésen azt mondta, hogy alapvetően alakult át a könyvvizsgálói, tanácsadói piac. Ma olyan feladatokat is teljesíteniük kell, amire 10 éve még nem is gondolhattak. Miről van szó?

Rózsai Rezső: Az alapfeladat nem változott: tevékenységünkkel bizalmat teremtünk a piaci szereplők között, bizalom nélkül ugyanis nem épül valós piac. Ez ma már meglehetősen nehéz. Annyira komplexszé váltak ugyanis a vállalkozások, és a tranzakciók, hogy ember legyen a talpán, aki át tudja tekinteni a határokon, földrészeken átívelő üzletkötéseket. Régen a vállalkozások zömében vettek valamit, vagy eladtak mást, ezt viszonylag könnyű volt auditálni, vizsgálni, vagy az efféle üzleti mozgáshoz tanácsot adni. Ma már szinte az üzletkötések kisebbik része az, ahol valaki klasszikus módon ad el. Hogy mi van helyette? Például egy cég hozzáférést biztosít egy adott platformhoz, vagy épp egy többoldalú, határidős ügyleteken keresztüli tranzakcióban adja el a termékét. Régen egy autógyártó cégtől az autó legördült a szalagról, és ezzel kész volt a gyártás. Ma egy, a Google-hez hasonló vállalat esetében pl. senki sem tudja pontosan, ki is lenne jogosult a cég adóztatására. A multi cégben a fejlesztő pl. a világ egyik részén van, a szerverpark egy másikon, vagy éppen helyette minden a felhőben, a vezetékrendszer egy 4. helyen, az internet-szolgáltató az 5. helyen, a marketing, reklám terület mondjuk megint máshol. Ezeket a folyamatokat egyre nehezebb adózási szempontból értelmezni. Komplexszé vált a világ. A technológiai fejlődés hirtelen mindent átrendezett, sokak számára összekuszált.  

 

És Önök át tudják tekinteni az összekuszálódó, vagy inkább szétterülő vállalati szálakat?

RR: Ez is dolgunk. A mi felelősségünk és feladatunk, hogy segítsünk értelmezni folyamatokat. Amikor például egy kis részvényes befektet egy részvénybe, ezt két oknál fogva teheti meg: vagy elhiszi a sztorit a befektetés mögött, és nem is érdekli, hogy milyen számokat produkál a jelenben az adott projekt, vagy a teljesítményt nézi. Az előbbi körbe tartozik például a Netflix, vagy akár a Tesla. Ez utóbbi például még nem termelt profitot, papírjai mégis szárnyalnak a tőzsdén, mert a sztorit, a jövőbeni víziót vették meg az emberek.  A gazdaság másik része viszont nem egy sztorira épül, hanem a teljesítményre. A befektetőket a jelen idejű tevékenység, és annak fejlődési pályája érdekli, azt kell bemutatni. Ilyen esetekben nekünk azt kell vizsgálnunk, hogy tényleg hitelesek-e azok az információk, amelyek alapján valaki az ő részvényeit megveszi. Miután a folyamatok egyre bonyolultabbak, a nagyvállalkozások is segítségre szorulnak az értelmezésben. Már náluk sincs meg az a tudásbank, ami a folyamatok áttekintéséhez szükséges. Kell valaki, aki ezt értelmezi és lefordítja számukra. Itt válhat nélkülözhetetlenné a tanácsadó, könyvvizsgáló.

 

"A változások üteme felgyorsult, a kapcsolódó elvárások még gyorsabban alakulnak, exponenciálisan nőnek"

 

Meg tudják mondani, hogy a sztorit ígérő vállalkozásokban tényleg benne van-e az a sztori, amit ígérnek, vagy csak álom az egész?

RR: Egyre több speciális tudással rendelkező szakértőre van szükségünk a profi válaszok kidolgozásához, akik együttműködve egy jól kidolgozott protokoll mentén győződnek meg egy befektetési vagy üzleti sztori mögötti háttérről, lehetőségekről. Egy-egy rosszul értelmezett szerződés, tévesen felmért igény, vagy lehetőség, szignifikánsan el tudja rontani a megvalósítást. De azoknál a cégeknél sem sokkal könnyebb, amelyeket a teljesítmény alapján értékel a piac. Az elemzők természetesen az évek során kialakítottak egy rendszert a minősítésre, a kisrészvényes pedig már e minősítés alapján dönt, vagy hallgat a banki tanácsadójára, brókerére.

Ha ennyire komplex minden, akkor nem tévedhetnek önök is?

RR: Dehogynem!  Nekünk is egyre nagyobb a rizikónk, de megnőtt a felelősségünk is.  Amit most elvár tőlünk a szakma, a felhasználók, azokra a tényezőkre 10 éve még gondolni se mertünk volna, nemhogy részt is vegyünk a folyamatban. Nekünk is nagyon sokat kellett és kell változnunk, fejlődnünk, hogy lépést tartsunk a világ átalakulásával. A legnagyobb érdekesség ebben a körforgásban, hogy a változásokhoz képest sokkal gyorsabban, exponenciálisan nőnek az elvárások. Amit régen még kézzel csináltunk, most egy gombnyomással meg lehet tenni, s ezzel sok időt, energiát takarítunk meg, ám így szinte minden esetben kinyílik egy kapu, egy újabb lehetőség, amit érdemes meglépnünk. Például egy bonyolult tranzakciót részekre kell szednünk és úgy elemezni. Régen a könyvvizsgálatban erre se igény, se szükség nem volt. A digitalizálás, az automatizálás tehát – talán nem újdonság –  a mi munkánkat is gyökeresen átalakította.

Lehet, hogy itt sem könyvvizsgálókra, hanem IT-szakértőkre lesz már szükség?

RR: Is-is. Egyre több fajta szakértői tudást kell egy-egy munka esetén is felhalmoznunk, bevetnünk, egyre többféle technológiát kell fejlesztenünk. Régen egy jó könyvvizsgáló olyan volt, mint egy jó tanár. A vezető könyvvizsgálónak volt két szenior munkatársa, meg 3 junior segítője, velük járta a nagy ügyfeleket, akik 90 százalékban hasonlóak voltak könyvvitel és számvitel szempontjából, még ha más-más ágazatban dolgoztak is. Ma már a klasszikus ügyfél fogalma is nehezen értelmezhető, következésképp mi sem „csak” klasszikus eszköztárral jövünk. Egy nemzetközi vállalat egy része Portugáliában ül, a másik fele Kuala Lumpurban, Manilában könyvelnek, Budapesten van a központi értékesítés, Prágában a központi beszerzés. És nekünk kell ezt a sokféleséget és kiterjedtséget egységes szemlélet mentén, minőségi kiszolgálással egy audit-folyamat során ellenőrizni. Ez ma már nem menne hagyományos eszközökkel. Aki a technológiában hamarabb tud reagálni, fejleszteni, az nagyobb eszköztárral rendelkezik mind hozzáadott értékben, mind gyorsaságban, mind ügyfélkiszolgálásban. Ha valaki gyorsan lép, megelőzheti az elvárásokat, utána ő gerjeszti és terjeszti ezeket. A változások üteme felgyorsult, a kapcsolódó elvárások még gyorsabban alakulnak, exponenciálisan nőnek. Ahogy kinyílik egy lehetőség, 3 másik elvárást támaszt mindenki felé, és ez így megy tovább. De a vállalkozói oldal is egyre nagyobb lehetőségekkel szembesül. Eddig például meg kellett vennie egy gépet, most meg hozzáférést kap a gép kibocsátásához. Ami neki bőven elég, hiszen csak a kapacitás egy részére van szüksége, a teljes gép üzemeltetése így nem az ő gondja. Így hamarabb elvégzi a munkát, gyorsabban nő, de – audit szempontból – bonyolultabban.  

 

"Aki a változásra a leggyorsabban és leghatékonyabban tud reagálni, az nyer"

 

Mostanában egyre többet hallani a válságvárakozásról. Lehet, hogy nem is a válság az igazi gond, hanem a túl gyors változás?

RR: A változásmenedzsment a kulcs. Aki a változásra a leggyorsabban és leghatékonyabban tud reagálni, az nyer.  A változás iránya bármilyen lehet.  Lehet növekedés, csökkenés, vagy komplett váltás.  Hol lenne ma már például az IBM, ha nem váltott volna többször profilt az évek során! Így piacvezető maradt, míg az, aki nem reagált gyorsan, csak egy beépített logó maradt, a mások által gyártott számítógépen.

Ezek szerint mindegy, hogy lesz válság vagy nem lesz?

RR: Nem mindegy. Vannak olyan iparágak, amelyeknek a válság kifejezetten jó, ők ilyenkor tudnak profitot termelni. Az üzleti élet ugyanakkor alapvetően konjunktúrafüggő. A konjunktúrákból is él. A konjunktúra viszi a növekedést, globális szinten is. Látványos számok mindig konjunktúrában keletkeznek. A válság mindig visszaveti a növekedést, az összkibocsátás csökken makroszinten, így lassul a fejlődés is. A folyamatos konjunktúra arra kényszeríti a vállalatokat, hogy hatékonyságot növeljenek, hiszen például elfogy a munkaerő. Egy válságban másfelől munkaerő szabadul ki a piacra, a bérek sem emelkednek, ott egy cég kétszer is meggondolja, hogy fektet-e innovációba, robottechnikába, digitalizációba, bármilyen hatékonyságfejlesztésbe. Konjunktúrában csak úgy lehet a növekedést a mai környezetben pl. az átlag fölé tolni, ha sok pénzt fordítanak digitalizációra és automatizációra.

Ha a változás üteme túl nagy, akkor jól is jöhetne egy válság, amivel lassítani lehetne…

RR: Ez nem így működik. Akkor is maradna a változás, csak még egy bonyolító elem bejön: ilyen időszakban nehezebb beruházási döntéseket hozni.  Most például mindenki könnyebb szívvel dönt egy beruházásról, hatékonyságjavításról, mert bízik a piacban, és a finanszírozás is olcsó. Ez egy válságban megfordul. Egyrészt kiszámíthatatlanná válik a jövő, a finanszírozás drágul, és a vállalkozási kedv hirtelen visszaesik. Ahogy azt a korai közgazdászok is mind leírták, ciklikusan következik be minden, mint ahogy az is előfordul, hogy egy növekedés túlfűtötté válik, amely növekedési lufikat fúj nagyra, amelyek előbb-utóbb kidurrannak.

Most túlfűtött növekedés van?

RR: Van, ahol igen. Ez iparág-függő, összességében nem. Van, ahol kizárólag a fogyasztás dönti el a növekedés ütemét, a növekedés gerjeszti a béreket, ez pedig a fogyasztást, ami előbb-utóbb elér egy határt. Az erre későn reagáló gyártók bajba kerülhetnek.

 

"A gazdaság egyik legjobb mérőszáma a toronydaru"

 

Ha tényleg ennyire bonyolult a világ, akkor a könyvvizsgáló-tanácsadó cégeknek nagy szerencséjük van, lesz bőven munkájuk…

RR: Ez eddig is jó szakma volt.  A cégeknél van az a kritikus méret, ami alatt nem lehet kellő tapasztalatot és tudást felépíteni, mert nem lenne finanszírozható. Ezt a tudást célszerű inkább megvásárolni, bérelni. S a világ komplexszé válásával ez egyre inkább igaz a nagyvállalatokra is. Olyan ez, mint a toronydaru. Nincs az az építési vállalkozó, aki toronydarukat vásárolna hármasával az egyes építkezéseihez, inkább bérel. 

Mostanában sok toronydarut lehet látni Budapesten…

RR: A gazdaság egyik legjobb mérőszáma a toronydaru. A válság éveiben egy finanszírozó céggel dolgoztam, aki például ezekkel a darukkal is foglalkozott. Büszkén mesélte… A várból lenézve jó, ha 10-t számoltunk. Most pedig, ha itt kinézünk (Váci út, a KPMG budapesti székházai. a szerk.), több mint 10-et látunk csak a környéken. Ha nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, ha elkezdenek fogyni a toronydaruk, akkor fogjunk gyanút, hogy lassul a gazdaság.

 

"A lassuló növekedés még nem csökkenés, tehát nem is válság"

 

Önöknél a jövő így is, úgy is biztató… Ha válság van, az is jó…

RR: A növekedés az igazi. Válságban az ügyfelek nem akarnak fejlesztési projekteket indítani, ezért „tanács” is kevesebb kell. Ha válságban mégis rákényszerülnek váltásra, akkor az mindig kisebb volumenű, kisebb értékű, mint amikor konjunktúrában jövőorientált fejlesztésbe fognak. Szükség van ránk a válságban is, de a hozzáadott értékünk a konjunktúrában ér sokat. Túléljük a válságot, de a mi aranyéveink is a konjunktúrához kötődnek.

Válságváró hangulat van. A davosi világgazdasági fórumon bemutattak egy nemzetközi felmérést, ahol a vezérigazgatók 53 százaléka a növekedési ütem csökkenésére számít…

RR: A lassuló növekedés még nem csökkenés, tehát nem is válság. Évek óta hallani vészjóslóan, hogy mindjárt itt a válság… Iparáganként tehát változó a helyzet.

Itt nincs önbeteljesítő jóslat?

RR: Ebben nem hiszek. A 2008-as világválsághoz hasonlót senki nem jósol, de helyi, iparági gondok lehetnek. Akkor viszonylag fix tényezők idézték elő a krízist. Most annál sokkal komplexebb a világgazdaság, ezért nehezebb is megmondani, mit hoz a jövőt.  Országhatárokon, iparágakon átívelő gazdasági társulások, illetve üzleti modellek alakultak ki. Olyan új iparágak jöttek létre, amelyek most szárnyalnak, ám lehet, hogy az ő megjelenésük, szárnyalásuk miatt stagnál más iparág. A felhő-adattárolás visszaszorítja a szervergyártást. A korábbi tevékenységeket kiváltó, egyszerűsítő iparágak egyszerűbb jólétet hoznak, ugyanakkor más területen csökkenthetik az igényeket.  Innen nézve egy innováció gazdasági visszafejlődéshez is vezethet, mert a kiváltó technológia egyszerűbb és könnyebben hozzáférhető. Nehéz megjósolni e fejlődés hosszú távú hatását.  Egy a lényeg: válság- és változás-állóvá kell válni. Ehhez pedig a változást kell menedzselni. Ezt nem lehet elkerülni, ezért jobb felkészülni, hogy a jövőben a gyors változások miatt még több lesz a bizonytalanság. Ezt azonban kezelni lehet. A reakcióidő nyitottsággal, rugalmassággal lerövidíthető. Ne a válságra készüljünk, hanem a változásra! S akkor a legnagyobb bajok is elkerülhetők. 

Kocsi Ilona