Pókhálóból szabadulva

Pókhálóból szabadulva

Hallottak róla, hogy a világ első holisztikus divatháza Budapesten van? Ugye nem! Pedig nem újdonság e hír, hiszen S. Hegyi Lucia divattervező több mint 10 éve döntött úgy, szakít korábbi karrierjével, s új utat választ. Ennek lényege: önmegvalósítás helyett a vendégek lelkét, fizikai állapotát, gondolkodását figyelembe véve tervez egyedi ruhákat. Ettől az ő élete is helyére került, s az ügyfelek is boldogabbak.

S. Hegyi Lucia mindent elért, pontosabban majdnem mindent, amit a szakmájában el lehet érni. Mai fejjel – és egy közgazdász végzettségű cégvezető realitásának köszönhetően, aki történetesen a lánya, Sümeghy Claudia – azonban már látja: Budapestről nehezen lehet a divatot diktálni. Ahhoz a kreatív, egyedi ruhákon kívül még sok-sok egyéb feltétel is szükséges. Például sok pénz és nagy, fizetőképes piac. Ennek ellenére ő mégis megpróbálta. A nemzetközi divatvilág lüktetése magával ragadta, divatbemutatókról divatbemutatókra rohant ruhakölteményeivel, showroomokban és szakmai vásárokon leste a szakma véleményét, figyelte a trendeket, az új anyagokat, hogy azokat beépítve a prêt-à-porter vonalukba, nagyobb vásárlói körnek tervezzenek.

„Nagy arc voltam”
Ennek köszönhetően futott a szekér. Megszületett a Luan by Lucia márkanév, amellyel a londoni Harrods áruházban 4-5 szezon erejéig elérhetőek voltak az általa tervezett alkotások. Az áttöréshez, a márka bevezetéséhez ennél azonban több kellett. Főleg pénzügyi forrás, mert finanszírozni kellett volna a kapcsolódó marketing költségeket. „Akkoriban nagy arc voltam. Élveztem a sikert, minden elismerés még tovább növelte az egómat. Az ügyfelek is ebből a körből kerültek ki. Fontos volt nekik, hogy a legutolsó divat szerint készüljenek a ruhák. Mi meg loholtunk, hajtottunk, bemutattunk, kikészültünk, kiégtünk, a végén pedig belebuktunk. Elbizonytalanodtam és feltettem magamnak a kérdést: tényleg ilyen divathajszoló tervező akarok lenni? Állandóan rohanni, nyüzsögni, soha lenyugodni, csak a sikert habzsolva dolgozni? Kezdtem elfásulni, kiégtem, megbetegedtem. Már járni is alig bírtam és csípőprotézissel riogattak. Önvizsgálatot tartottam. A figyelmeztető jelek – s az akkor még kicsi lányom és a férjem jelzései is – azt érzékeltették: rossz úton vagyok.”

„Anya, félek tőled”
A sikerhajszoló első tíz év után jött az útkereső évtized és még egy kínos szembesülés: egy mentálhigiénikus S. Hegyi Luciáról írta a szakdolgozatát. Arra volt kíváncsi, hogyan működik egy divattervező menedzserként, cégvezetőként, miként fér össze a kreatív művészi én a szikár üzleti vonallal. Az eredmény lehangoló volt. A pókháló közepén – ez lett a dolgozat címe - S. Hegyi Luciának azzal kellett szembesülnie, hogy a legrosszabb típusú vezető, aki megmérgezi a körülötte dolgozók életét. Bizalmatlan volt, mindent kézben tartott, mindenkit ő utasított, kritizált és ugráltatott. S mivel egy személyben mindent nem végezhetett el az általa remélt tökéletes szinten, egyre csak nőtt benne a feszültség, az örök elégedetlenség. E karrierút nem is távoli szakaszán betegség, válság, válás és a csőd lehet a történet vége, hangzott a jóslat. S. Hegyi Lucia megrémült, a szembesítés letaglózta. „Volt még egy lökés: a kislányom azt mondta, hogy ’anya, félek tőled, olyan szigorú vagy, amikor kifested magad’. Tudtam, hogy nekem kell változni, ezért kiálltam a munkatársak elé, bocsánatot kértem mindenkitől, és megígértem, hogy megváltozom. Azt kértem, aki nem hisz bennem, az nyugodtan menjen el, megértem. Ketten döntöttek így, a többiek viszont sokáig „szívattak”, visszaadták, amit a korábbi években tőlem kénytelenek voltak eltűrni. Megértettem őket, s alázattal viseltem, amit akkor kaptam. Akkorra már nagyon elszánt voltam: szakítottunk a divatmajmolással, s az úri szabó vonalat választottuk, a bespoke stílust, a luxusmárka tudatos kialakítására startoltunk rá, aminek az alapjait már a kezdetektől lefektettük. Vásárokra már nem vittük a kollekciókat, és túlléptünk az egyszerű divatbemutató keretein, inkább saját kiállításokat szerveztünk, amivel valamit üzenni akartunk a világnak. Volt kiállításunk a szeretet jegyében, majd a színek és a csakrák következtek. „Közeledtünk ahhoz az álomhoz, aminek megvalósításán most is dolgozunk.”

A holisztikus divatház
De ez már a harmadik tíz év történése, közben S. Hegyi Lucia meggyógyította magát. Úgy mozog, mint „újkorában”. Ebben az időszakban új segítőre talált, lánya is beszállt az üzletbe, aki pénzügyi, közgazdasági tudását kamatoztatva struktúrát adott a vállalatnak. „Én javasoltam, hogy a különböző tevékenységeket szervezzük külön üzletágakba, hogy pontosan lássuk, mi nyereséges, mi veszteséges. Így jött létre az Lucia Divatakadémia, a Luan Lélek-Forma Stúdió és a Luan by Lucia Haute Couture Divatház. Nem önálló cégek, de önálló elszámolásúak, amivel biztosított az átlátható működés. Azt is javasoltam, hogy nevezzük nevén az új működési modellt, mondjuk ki, hogy ez egy holisztikus divatház, amelyben a ruhákon kívül a lélekkel és a testtel is foglalkozunk. Bár erről a vonalról a kétezres évek első felében már sokat írtak amerikai lapokban, de még nem láttunk megvalósult példát. Azt hiszem, mi vagyunk az első holisztikus divatház. Úgy látom, jó döntés volt, hogy az ego-projektről áttértünk a minőségi, bespoke-vonalra, mert az identitáskereső divatkövetők ma már nem elégednének meg a Luan by Lucia márkával, amikor a legnagyobb világmárkákat is megvehetik. Nekik nem a minőség számít, hanem a legutolsó, legtrendibb divatot követő márka. Itt mi nem lennénk versenyképesek.” S. Hegyi Lucia hálás az új rendért. „Amíg Claudia nem rakta rendbe a céget, néha csak bolyongtam az egyes részlegek között, hogy mit is csináljak. Sokszor mondtam: azt sem tudom, hogy ma ki vagyok, művész, tanácsadó, ügyvezető vagy oktató? Melyik szerepem az aktuális, melyik énemet kell felpörgetnem? Jó, hogy túljutottunk ezen a kreatív káoszon…”

Nyitottak a lélekszabászatra
És bejött az új üzleti vonal? A luxusra, a drága ruhákra van Magyarországon kereslet? Vagy arra, hogy ne csak ruhát kapjanak a vevők, hanem a lelküket, fizikai állapotukat is rögtön felmérjék, ahhoz igazítva készüljön a ruha? S. Hegyi Lucia úgy látja, kezdetben biztosan megelőzték a korukat, és sokan rácsodálkoztak az új megközelítésre. A „nagy egójú” vevők elmaradtak, ők nem az örökkévalóságnak készülő minőségi alkotásokra vágytak, hanem a pillanatot uraló csillogó, feltűnő darabokra. A váltásnak volt kockázata, de az évek során az új útrendeződésnek köszönhetően kialakult egy vevőkör, ami többségében üzletasszonyokból, ügyvédekből, könyvelőkből, orvosokból tevődik össze. Ők már nyitottak a „lélekszabászatra” is. „Most leginkább lélekszabásznak érzem magam. Rájöttem, hiába erőltetek rá valakire egy csodálatos rózsaszín ruhát, ami egyébként nagyon jól áll neki, ha lélekben ő még csak a visszafogott színeknél tart. Amikor kellően erőszakos voltam, talán elfogadta a rózsaszínt, de vagy nem hordta vagy nem érezte jól magát benne. Ma már visszavonulót fújtam: nem az a lényeg, hogy én mit akarok, mit látok jónak – még akkor sem, ha esetleg igazam van –, hanem az a fontos, mit szeretne a vevő. Mindenben hozzá igazodunk. Ha úgy látjuk, nem a külsejével, hanem az önbizalmával, a lelkével van baj, akkor először ott kezdjük a munkát.”
S. Hegyi Lucia elmondása szerint narancssárga-őrült, ez a kedvenc színe. Ez a szín az aktivitást és az erőt fejezi ki. „Impulzív személyiség, a döntéseiben az érzések, benyomások fontosak” – jellemzi őt Sümeghy Claudia, aki a lánya és egyben a cég pénzügyi vezetője. Közgazdászként ő két lábbal a földön jár. „Engem az tesz boldoggá, ha kijön a matek. Anyát pedig az, ha a víziója megvalósul. A kettő elég jól összesimul már, működőképes modellé fejlődött. Igaz, nálunk nem kell mindenáron növekedni. Évi harmincmilliós nettó árbevételből ki lehet jönni. Férjemmel, Topolánszky Tamással közösen a filmiparban tevékenykedünk, emellett a pénzügyi tanácsadói munkámat is megtartottam. Ez a divatvállalkozás amolyan szerelemgyerek: úgy csinálhatjuk, hogy közben boldogok maradhassunk.”

A boldogság a lényeg
A boldogság S. Hegyi Luciának is fontos, ezért egészen elképesztő lépésekre is képes és nemcsak az utóbbi időben. Férjét a Moszkva téren ismerte meg 32 évvel ezelőtt. Meglátta, s elementáris vonzódást, összekötő szálat érzett, ezért nem sokat gondolkodott, odalépett hozzá és közölte vele, úgy érzi, ők ketten remek párost alkotnának. Képzeljék csak el, mit gondolhatott akkor Sümeghy Béla. (Bár a beszélgetés elején még jelen volt, de erről nem kérdeztük meg…) Egy szó, mint száz: e sorsdöntő találkozóból házasság lett, majd egy évre rá megszületett a gyerek. Azóta is együtt élnek, sőt, együtt dolgoznak a családi vállalkozásban. „Tizenhét évig együtt éltünk a férjem szüleivel is. Hálás vagyok azért, hogy levették a háztartás terheit a vállamról, és hogy gondoskodtak a meleg családi háttérről. Ez nagy biztonságot adott. Bár tudok főzni, de szívesen átengedtem mindent az anyósomnak. Amikor zsákutcába jutottam pályám első szakaszában, akkor csak az volt a fontos, hogy erre a magánéletem ne menjen rá. Már azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a szakmát… Aztán rátaláltam a saját utamra, amiben természetgyógyász és kineziológus is segített. Most jól érzem magam: van kreativitás, de az az igazi öröm, amikor az ügyfeleink is boldogok. Érzik, hogy nem mindenáron eladni akarunk, hanem mi is attól leszünk elégedettek, ha ők azok. Ha ragyognak, mert az új ruha magabiztossá teszi őket vagy, mert 3-5 ruhapróba alatt a lelkükre is kellő időt szántunk. Meggyőződésem, hogy a jó megjelenéshez nem elég egy csodálatos ruha. Ha nincs rendben a belső, ha rossz a közérzet vagy a munka, akkor az tönkre tud tenni mindent. Így ma már nálunk a lélekszabászat legalább annyira fontos, mint egy fantasztikus új alkotás.”
„…és ha még azt is tudnánk, hány vezető menedzser jár jósnőhöz, családállításra, kineziológushoz, nagyon meglepődnénk” – teszi hozzá Sümeghy Claudia, jelezve, a holisztikus üzleti modellre a stresszes életmód miatt van és lesz igény a jövőben. A stabil vendégkör a 40+ korosztályból került ki. Ám a fiatalok felé is nyitnak, az LBL almárka alatt évente egy frissen végzett tervezőnek lehetőséget adnak, hogy két komplett szezont megtervezzen. Míg a Luan by Lucia haute couture és bespoke esetében a drága, kivételes minőségű anyagokkal dolgoznak, az LBL kollekcióknál az elérhetőbb áru, de szintén természetes anyagokat helyezik előtérbe.
Az évek során sok területen változott S.Hegyi Lucia, abban azonban nem, hogy továbbra is impulzív, szókimondó személyiség. Legutóbb egy HR-konferencián beszélgettek vele – az előadásra nem vállalkozott, mondván, az nem az ő stílusa –, és azt kérdezték tőle: milyennek látja a résztvevőket. Lánya gyorsan közbeszólt: azért célszerű udvariasan fogalmazni, így Lucia csak annyit mondott: a résztvevők egy része a helyén van, szereti, amit csinál, a többségnek azonban ez csak egy munka, amit el kell végezni. Ez érződik viselkedésükön, s megjelenésükön. Ezen érdemes lenne változtatni. Megéri. „Nézzenek rám – mondta Lucia – sportosan öltözve, egy szál fehér ingben és farmerben is jól érzem magam. Ha boldog az ember és elégedett a munkájával, az életével, akkor még így is jól néz ki. A harmónia sokat számít.”

Életrajz
S. Hegyi Lucia (57) Harkovban, Ukrajnában született. Édesanyja orosz, édesapja magyar származású, ezért amikor megszületett, az orosz nagymamája orosz, a magyar hazai keresztnevet szeretett volna neki adni. Végül, hogy igazságot tegyenek a családban, olasz nevet kapott. A Lucia jelentése: fény, ezért is szerepel a divatház nevében: hiszen a divat, az öltözködés fényt hoz a nők életébe. Gyermekkorát Prágában töltötte. A középiskola után a Vámos Ilona Szakközépiskola ruhakészítő szakát végezte el, majd angol és francia női szabómesterként dolgozott. 1989-ben megalapította a Luan by Lucia márkanevet. Nevéhez fűződik a barcelonai magyar olimpiai csapat ruhájának megtervezése (1992) és A miniszter félrelép című magyar film jelmeztervezése is. Az Első Magyar Divattervezők Szövetségének alapítója. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Férjezett, egy lánya és egy unokája van.