„Ide csak úgy el lehet jönni?”

Kováts Dávid és Kováts Nóra: Egy fiatal lány kitartó licitálással megvette élete első festményét. Örömében sikongatni kezdett. Ilyet még soha, sehol nem éltünk meg...

 

Beszélgetés Kováts Dáviddal (38) és Kováts Nórával (34), a Dobossy Aukciósház alapítóival arról, hogyan találhatnak egymásra a fiatal kortársművészek és a fiatal kortárs generáció.

 

„Start collecting!” – Kezdj el gyűjteni”, ez a mondat szerepel a Dobossy Aukciósház logójában. Ez a felhívás elsősorban a fiatal kortárs generációhoz szól, a 25+-30+ korosztályt kívánja megszólítani, bevonzani a kifejezetten a kortárs képzőművészetre fókuszáló árverésekre és az azokat megelőző kiállításokra, magyarázza a műkereskedelembe született, onnan induló és töltekező testvérpár, Kováts Dávid és Nóra. Az övék az első és eddig az egyetlen aukciósház Magyarországon, ahol kizárólag kortársművészekkel foglakoznak.

Száznyolcan kép kiállítva

Milyen a sikere ennek a hívószónak, hogyan jön be a magyar aukciós piacon teljesen újszerű, informális stílus, hang és környezet a fiatal generációnál? Erről mesélt Dávid a múlt év decemberében, a Brody Studios-ban rendezett árverésről néhány történetet. „Az egyik látogató, amikor bemerészkedett a terembe és körülnézett, azt kérdezte csodálkozva, hogy ide ’csak úgy’ be lehet jönni? Igen és mindenkivel személyesen is foglalkozunk, ha igényli. És van, aki igényli… Száznyolcvan képet állítottunk ki és az egyik érdeklődő kérte is, hogy vezessük körbe, magyarázzuk el az alkotásokat. Megtettük, a séta végén már nem ő volt az egyedüli hallgatónk. Sok látogatónk először van képzőművészeti árverésen, először éli meg a licitálás és a vásárlás izgalmát. Egy fiatal lány a terem végében kitartó licitálással megvette élete első festményét. Örömében sikongatni kezdett. Ilyet még soha, sehol nem éltünk meg, pedig szinte az aukciókon nőttünk fel!”

A gyűjtők egy új generációját szeretnék felnevelni. Ehhez gátakat kell áttörni, ehhez kell az új stílus, az új hang. Ezeknek a fiataloknak meg kell mutatni, hogy már százezer forintért is lehet szépet, élményt nyújtó alkotást venni. Nem kell hozzá milliókkal rendelkezni… Sokan kérdezik tőlük, hogy mit érdemes venni? „Mi azt válaszoljuk, ne ezzel kezd! Azt kell nézni, mivel tudsz együtt élni, mi az, ami igazán megérint. Ne befektetésként tekints az alkotásra, hanem úgy, hogy milyen élményt nyújt számodra, milyen történeteket indít el benned. És akkor nem csalódhatsz – mert a műtárgy nem likvid eszköz… És ez az üzenet persze nem csak a fiataloknak szól!”

Londoni aukcó

A testvérpár 2017-ben vágott bele a közös vállalkozásba, a Dobossy Aukciósház megalapításába, felépítésébe és az aukciók megszervezésébe, lebonyolításába. Az azóta eltel idő alatt hat árverést tartottak idehaza a Brody Studios-ban és egyet a múlt év októberében Londonban.

„Ez volt az első, magyar kortársműveket kalapács alá bocsájtó aukció Londonban. Egy igazi, elegáns Soho-béli gentleman’s clubban, a Blacks Club-ban tartottuk az eseményt amelyre egy, az 1960-as évektől egészen napjainkig ívelő aukciós anyaggal készültünk. Az aukciót az angol Jaqueline Towers-Perkins vezette, aki jelenleg a Bonham’s kortárs szakértője New York-ban. Őt még a közösen elvégzett londoni mesterképzés alatt ismertem meg. Itt egészen másként folyik egy ilyen árverés, sokkal közvetlenebb, kevésbé színpadias, mint Magyarországon. A licitet vezető szakember gyakran bonyolódik interakcióba a közönséggel és ez könnyed, kellemes hangulatot teremt. Így volt ez nálunk is. Ötvenöt saját válogatású képet vittünk ki, néhányat szokatlan módon közvetlenül az alkotótól bekérve. Nekünk fontos, hogy olyan fiataloknak is tudjunk lehetőséget biztosítani, akik kevésbé vannak jelen a piacon. Az árverés nem csak hangulatában, de üzletileg is sikeres volt. A vásárlók nyolcvan százaléka még magyar volt, többen külön az árverés miatt ki is utaztak, de így is több mint 5 országból voltak licitálóink. Maurer Dóra festőművésznő egy alkotása átszámítva 20 millió forintért talált gazdára, mely összeg aukciós életmű csúcsnak tekinthető.” Sajtóvisszhangja is pozitív volt a megjelenésüknek a londoni zsúfolt aukciós piacon, még a British Múzeum PR-osa is meglátogatta az árverést megelőző kiállítást. „Igaz, mi is megtettünk mindent az előkészítés során, a beharangozóval, a bemutató anyagokkal személyesen vettük nyakunkba a várost és látogattunk meg mindenkit, aki számít az ottani aukciós piacon.”

Tapasztalatszerzés, külön-külön

Persze, sokat jelentett Kováts Dávid londoni kapcsolatrendszere is. Dávid 2005-2006-ban itthon vágott bele kortárs kiállítások és árverések rendezésébe. Elmondása szerint az aukciók nagyon sikeresek voltak, kiállításain pedig igyekezett fontos nemzetközi művészeket bemutatni. Még a művei miatt némi botránnyal körülvett művész, Hermann Nitsch is állított ki Dávidnál, aki személyesen is eljött, hogy találkozzon a magyar közönséggel. „Ez külföldön mindig nagyon népszerű esemény, éppen ezért nagy érdeklődésre számítottam és bár senki nem panaszkodott, én mégis azt éreztem, többet lehetett volna kihozni belőle” – meséli Dávid. „Úgy döntöttem, megnézem, hogy megy ez külföldön és elindultam Londonba. Látni, tanulni, tapasztalatokat szerezni. A kinti tartózkodásom első hetében árverést rendeztek a Sotheby’s - nél. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, ott leszek. Társaim figyelmeztettek, hogy szinte lehetetlen oda belépőjegyet szerezni, de én nem adtam fel. Beugrottam egy jellegzetes piros telefonfülkébe és felhívtam az árverezőházat. Elmondtam, hogy egy nagyon komoly osztrák-magyar gyűjtőcsalád képviseletében a licitre bocsájtott Schiele képek érdekelnének. Amikor kapcsolták a szakreferenst, sajnálatos módon megszakadt a vonal… De én este ott voltam és még tárcsát is kaptam. Még a tenyerem is bizsergett, de egy licitig már nem mentem el a blöffben.”

Magával ragadta az, amit az eseményen megélt és elmondása szerint „megpecsételődött a sorsa” – mindent elkövetett, hogy bekerüljön dolgozni és tanulni a nagyhírű aukciósházhoz, ahol abban az időben még a dolgozóikat nem nyilvános álláshirdetéseken, hanem csak ajánlás útján keresték. Addig-addig járt a nyakára egy, az aukció utáni vacsorán véletlenül megismert, ott dolgozó orosz származású művészet-történésznőnek, míg behívták interjúra és ingyenes gyakornokként felvették. A kiemelt ügyfelek csoportjához került, nagy gyűjteményekbe nyerhetett betekintést, mivel az aukciósház referensei szakértői jelentést készítettek róluk. A gyakorlatot követően teljes állást kapva, rengeteget látott, tapasztalt, tanult az ott töltött évek során.

 

"Még a tenyerem is bizsergett, de egy licitig már nem mentem el a blöffben.”

 

Ez idő alatt Nóri a MOME design és művészetmenedzsment mesterképzésén szerzett diplomát. 2010-ben kapcsolódott be édesapja, Kováts Lajos galériáinak működésébe. Hogy milyen volt beállni kisinasnak? „Rengeteget tanultam, tapasztaltam, hiszen édesapánk az elsők között nyitotta meg a Falk Miksa utcában a kereskedelmi galériáját a rendszerváltás után és rendezte meg az első magán árverést a MOM-ban.”

Amikor 2017-ben Kováts Lajos úgy döntött, hogy a frontvonalból hátrább húzódik, akkor jött haza Dávid és indította el a két testvér a közös vállalkozását.

Hogy milyen két testvérként együtt dolgozni? „Mi kicsi korunktól kezdve mindig jó testvérek voltunk, nagyon szerettük és kiegészítettük egymást.”Dávid igazi, állandó ötletekkel teli, kereskedő vénájú front ember, Nóri dolgozza ki a részleteket és ügyel a lebonyolításra. Ez így már megmutatkozott gyerekkorunkban is. Amikor egyszer a Balatonon Dávid a bicikli vázán vitte Nórit, találtak 500 forintot. Testvériesen megosztoztak, Dávid hamar eljátszotta, Nóri befektette… „Ez ma is így van!” – mesélik nevetve. Művészeti kérdésekben szinte vita nélkül, mindig együtt döntenek. Nem okvetlenül a kánonra figyelve, sokkal inkább a saját ízlésviláguk szerint választják ki a műveket.

A névadó nagyapa

„Nagyon szerencsések vagyunk, mert gyerekkorunk óta olyan emberek vesznek minket körül, akik elkápráztatnak és inspirálnak bennünket. Például a nagypapánk, aki bejárta a fél világot, élt Kubában, beszél franciául, a repülés a szenvedélye, és mérnökként maga is tervezett repülőket. Őt választottuk a brandünknek, róla neveztük el – Dobossy – az aukciósházunkat is. Vagy az édesapánk, aki többek között a Blitz Galéria és a MEO alapításával vette ki a részét a hazai műkereskedelemből. Ilyen elődök között felnőni egyszerre áldás és óriási kihívás. Mi az ő szellemi örökségüket folytatva 15 éve külön-külön tudatosan építettük a karrierünket, mind itthon, mind a nemzetközi műkereskedelem központjaiban. Most azonban elérkezettnek láttuk az időt, hogy testvérekként, egy családként elindítsuk a saját, közös aukciósházunkat” – írják honlapjukon bemutatkozásként. Beszélgetésünk végén még elárulták: terveik szerint még az idén megnyitják saját, reprezentatív galériájukat és kiállítóterüket.

Skonda Mária

Fotó: Kecskés Márton