Beszélgetés dr. Bussay Dorottyával, csörnyeföldi borásszal, háziorvossal arról, hogy miben lett más a „Bussay” és hogyan integrálódik benne a nő, a női vállalkozó, a borász, az anya, az orvos.
„Én ezen a négy szerepen, ezekben való pozícionálásomról sosem gondolkoztam – igaz, nincs erre időm, nem is volt, nem is lesz ezeken merengeni. Csak teszem a dolgomat, amióta édesapám, dr. Bussay László lassan hat évvel ezelőtti halálát követően gyakorlatilag négy nap leforgása alatt, még rezidens orvosként kellett döntenem az életem további irányáról. Döntöttem, átvettem a zalai szőlőbirtok, a borászat irányítását és a háziorvosi praxist. A négy szerep a személyemben, a mindennapok adta feladatok megoldásában integrálódik. Köszönöm szépen, jóban vannak egymással, az aktuális kihívások határozzák meg, melyik kerül éppen előtérbe. Persze kellett ehhez idő, hogy gördülékenyen menjen ez a belső együttműködés, ahogy az élet is változott a borászat vezetésének tényleges kézbevételétől, a praxis napi szintű gyakorlásától kezdve a társ, az életemben a férjem megjelenésén át a kislányom megszületéséig. Mindez néhány év alatt.”
Váratlan akadályok
Mintha gyorsvonaton ülne, Dorottya, ahol a megszokott és ismerős állomásokon kívül mindig gördülnek váratlan akadályok, kihívások a száguldása elé. A múlt évben berobbant járvány is ilyen. Vállalkozóként, borászként a piac változásaival kell szembe néznie. Elmondása szerint ez sikerült. Ha nem is tarthat már egy jó ideje borkóstolókat, de az internetes áruháza sikeres, a törzsközönségének és az egyre bővülő vevőkörének vásárlása ezen a csatornán is jól működik. Egyre bővül a külföldi kereslet is, nem állt le, sőt bővült, már az USA-ba is szállítanak.
És orvosként? „Háziorvosként gyorsan átálltunk az új helyzetben a betegeink leginkább távoli gondozására. Ebben az emberek is partnerek, jól vizsgáznak az itteniek a szabályok betartásban. Így aztán egy kis időm is felszabadul, melyet a többi feladatra tudom fordítani.”
Ami viszont megdöbbenti, és negatív érzésekkel tölti el, az interneten száguldó kvázi „népbutítás”, ami a járvány és vakcinák körül folyik. „Száz évvel ezelőtt a családokban született sok gyermek közül többen nem élték meg a serdülőkort sem, mert valamilyen, akkoriban még kezelhetetlen betegségben meghaltak. Nem volt penicillin, nem volt védőoltás sem a TBC, sem pedig más gyermekbetegség ellen. Nagymamám haláláig emlegette örök fájdalmát, nagynénje elvesztését, akit a tüdővész vitt el, hiába tettek meg mindent érte az akkori kor lehetőségei között! Most pedig like-vadászok, felelőtlen sarlatánok vezetik félre az embereket! Az idős emberek még emlékeznek azokra a régi időkre, a fiatalabb generáció viszont hagyja magát visszasodorni a „sötét középkorba”, ahol a vajákok manipulálták az embereket? Éljünk a tudomány és az egészségipar csodálatos eredményeivel – oltassák be magukat minél többen –, csak így tudunk megszabadulni korunk pestisétől, csak így tudunk kikeveredni ebből a gazdasági és szociális válságból! Nekem is a vevőimmel való személyes találkozások hiányoznak leginkább, a jóízű beszélgetések, ahogy azt édesapám is tette, amelyek igazi kötődést adnak a bor- borász-vásárló között. ”
Vegyszerek helyett természetes szerek
A látogatóikkal folytatott személyes beszélgetések során a bor ízlelgetésén kívül mindig szóba kerül a minőségi élelmiszer fogyasztásának fontossága. Ennek egyik kulcs tényezője a kémiai növényvédőszerek használatának minimalizálása.
„Csörnyeföld falu végén, a Kövecs-hegyen van a birtok központunk, a családi házunk. Nagyon közel lakunk a szőlőkhöz, a hálószobánk és a kislányunk ablaka másfél méterre van a szőlőtől, vegyszeres védekezéssel az egész családunkat nagy veszélynek tennénk ki. Régebben, az édesapám idejében mi is jártuk a szőlősorokat a háti permetezővel, nem tudtuk akkor, hogy ez mennyire veszélyes. Talán ez is hozzájárult édesapám betegségéhez, korai halálához. Mai tudásommal ezen változtattunk. 2019-ben volt az első év, hogy teljes mértékben átálltunk a bioborászatra. Ellenőrzött gazdálkodást folytatunk. Nem használunk felszívódó gombaölő szereket, minimális dózisú kénnel, rézzel permetezünk. Olyan biológiailag természetes szereket használunk, mint a narancsolaj, kókuszolaj, algakivonatok, hogy csak néhányat említsek.” Orvosként is fontosnak tartja, hogy a biológiailag tiszta, tudatos élelmiszerválasztásra felhívja látogatóinak figyelmét. „Sok betegség a vegyszerek miatt alakul ki, borzasztó, hogy mit meg nem eszünk. Ezt a tudást terjeszteni és átadni kell!”
Az elmúlt hat évben édesapja nyomdokain haladva eljutott a saját stílusához. „Apukánktól nem a száraz dolgokat tanultuk meg, hanem azt a lelkületet, hogy miként kell viszonyulni a földhöz, a körülöttünk lévő állatokhoz, növényekhez – hogy mitől lesz szebb egy növény, mitől fog jobban nőni. A pincében is sokat voltunk, kóstoltunk, megbeszéltük, hogy mit érzünk a borokban és annak mi az oka. Tudta, hogy minket hogyan lehet motiválni, és hogyan taníthat meg nekünk érdekesen olyan dolgokat, ami egyébként száraz kémia. Édesapám halála után kezdetben a látogatók elsősorban az ő emlékét, az ő borainak íz világát keresték a kóstolókon. El kellett fogadtatnom a régi és új ügyfeleimmel, a piaccal, hogy én egy más fajta márkát építettem fel, más stílussal. Hiszen minden minőségi borban benne van a borász személyisége. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne egyediség, csak másolatok készülnének. Ez a bor, amit én készítek, már egy „másik Bussay”.
Somló és Csörnyeföld összefogott
Újabb változást hozott férjének megjelenése Csörnyeföldön, aki szintén borász. Kis Tamás a Somlói borvidéken Somlói Vándor néven készít borokat, és persze ma már a Bussay birtokon is intenzíven bekapcsolódott a munkába. „Tomi, mivel tanulta is a borászatot, sok újat hozott be vagy finomított a szőlőben és a pincében is. Rengeteg jó meglátása van, amit otthon lemeccsezünk, bár rajtam átvinni valamit nem egyszerű!” A férje szerint is erős egyéniség Dorottya, megismerkedésük egy szkanderezéssel kezdődött, Dóri győzött…
„Én is rendszeresen tesztelem a Somlói Vándor borokat. A két borvidék tapasztalatai, Somló és Zala a személyünkben, a fejünkben, majd végül a borainkban integrálódnak. Én nagyon élvezem a somlói karakteres talaj adta jellegzetességeket az ottani borokban, sokat tanulok annak a vidéknek a több száz éves kultúrájából. Tomi pedig élvezi, hogy nálunk, Zalában lehet igazi vörösborokat készíteni. Hasonló stílust hoztunk létre mind a két helyen, a borok egyediségét a különböző talaj minőség és éghajlati adottságok adják.”
Az elmúlt évszázadokban, sőt még a közelmúltban is, ha borászra gondoltunk, mindig egy-egy markáns férfiember jutott az eszünkben. Ez megváltozott. „Egyre több borászatban a lányok viszik tovább a stafétát, vagy kapcsolódnak be intenzíven a gazdaság munkájába. Jó barátnőm, pályatársam a pannonhalmi borvidékről a győri Babarczi Zsuzsa, aki több nyelvet beszélő, diplomával rendelkező szakképzett szőlész-borász, koptatta az egyetemi padokat Győrben, Veszprémben, majd Milánóban, dolgozott Zürichben, itthon pedig a győri Audi egyik szolgáltatójánál. Aztán hozzám hasonlóan hazatért a kétszáz éves múltra visszatekintő családi borászatba.”
Sok a fizikai munka egy borgazdaságban, ebben is sok feladatot vesz le a férj, Tamás Dóri válláról. „Kezdetben erősködtem, traktoroztam, míg egy ilyen alkalommal fel nem borult velem a gép. Akkor letiltottak a traktorról. Ez jól is van így, könnyebb egy férfinak a gyakorlati, fizikai munkákat irányítani. A nők ízlelése, szaglása viszont sokkal kifinomultabb, ebben rejlik az erősségük. Ezt a férfiak is elismerik.”
A könnyed stílus "bejön" a nőknek
Az új stílus megjelenítése sok élményt, szélesebb választékot ad a női fogyasztóknak is. „Míg a férfiaknak egy-egy borozgatás leginkább egy társasági élményt jelent, a nők ízlelgetik, illatolják a borokat, alkalmakhoz kötik és választják leginkább intuitív módon a borokat. Nincs olyan igazán, hogy „női bor”, de az új, könnyedebb stílusunk nagyon „bejön” a hölgy fogyasztóinknak. Boraink elegánsak, gyümölcsösek, a vörösek kevésbé tanninosak lettek. Fehér borainkban nem túl hangsúlyos az alkoholtartalom. Tudok olyan borsort ajánlani, mely elnyeri a női látogatóink tetszését.” Ez a stílus az, amely a hazai piacon túl a külföldi ízlésvilágnak is a legjobban megfelel. „Könnyedség, elegancia, gyümölcsösség – ez nyitotta meg és tágítja számunkra a nemzetközi piacokat. Itthon jobban berögzültek a régi stílusjegyek, de ez már generációs kérdés is. A fiatalabbakat tapasztalataim szerint ezzel az új portfólióval lehet megnyerni a kulturált borfogyasztásnak.”
Az elmúlt tizenöt évben a zalai borvidéken is lendületet kapott a minőségi borászatok fejlődése. Ennek a régiónak a hátránya, hogy az egyes területek viszonylag messze vannak egymástól, nem lehet csak úgy átsétálni az egyik pincészetből a másikba, mint például Villányban. Bizony gyakran harminc-negyven kilométert kell autózni, hogy eljusson a látogató az egyik helyről a másikba. Ausztria közelsége a munkaerőre is elszívólag hat, így gyakran a „papa” szőlőjét nem gondozzák a fiatalok, elvadul. Pedig sok minőségi munka, majd bíztató gazdasági eredmény lehetősége van ezeken a régi ültetvényeken. Persze, rengeteg energia és kitartás kell hozzá.
„Elindult a visszaáramlás, közelünkben is fejlődik a minőségi borkultúra. Az összefogás is egyre jobb a régiós borászatok között. Már tudok ajánlani a hozzánk látogatóknak olyan pincészetet a közelünkben, ahol érdemes kóstolgatni.”
Skonda Mária
